Az 1945 utáni évtizedek irodalmi életének is lehetséges nemzedékek szerinti csoportosítása. A már ismert, „átjövő” gárdák: a Nyugat– vagy pontosabban az évszázad – második és harmadik nemzedéke, sőt néhány alkotó az első nemzedékből is. Az 1945 utáni évtizedben fellépők – az irodalompolitikának is köszönhetően – korán két ágra szakadtak: a „fényes szelek” szocialista elkötelezettségűnek tudott nemzedékére és a „polgári” újholdasokra. Ez az alapvetően kétpólusú nemzedék az ötvenes-hatvanas-hetvenes években meghatározóan fontos életműveket hozott létre. Legnagyobbrészt már lezárt, így irodalomtörténetileg is megítélhető pályák ezek. Az 1956 után induló alkotók közül is nem egy hozott már létre maradandónak bizonyuló, részben nagy hatású műveket, de a még alakuló pályák a jelen irodalmának részét is képezik, a távlatosabb megítélés a jövő feladata.

Annyi azonban már most is megítélhető, hogy az 1945–1980 közötti korszak magyar irodalma a század megelőző s igen gazdag korszakaihoz képest sem szegényebb jeles teljesítményekben. A politikailag determinált helyzet ellenére, részben attól függetlenül folytatódtak, bontakoztak ki gazdag életművek, ugyanis a felszín homogén jellege ellenére a valóságban változatlanul sokszólamúan és hitelesen nyilatkozott meg a magyar irodalom, s tudott egyszerre eleget tenni az egyetemes és a nemzeti igényeknek.