Tóth Árpád (1886–1928) Aradon született, de Debrecenben töltötte gyermekkorát. Édesapja, Tóth András műkedvelő szobrász, kőfaragó mester volt, művészi ambícióit azonban nehéz anyagi helyzete miatt nem tudta kibontakoztatni. Talán épp ezért támogatta fia művészi pályáját. Tóth Árpád a pesti egyetem bölcsészkarán magyar–német szakra iratkozott be, és Kosztolányival, Babitscsal együtt látogatta Négyesy László híressé vált szemináriumait. A család anyagi gondjai miatt nem szerezte meg a tanári oklevelet.
Indulása Korán jelentkező tüdőbaja is gátolta pályájának kibontakozását. Sok más pályatársához hasonlóan újságíróként kereste kenyerét (Debrecenben, majd Budapesten – Debreceni Nagy Újság,Esztendő,Est). A Nyugatnak szinte kezdettől fogva munkatársa volt. Első verseskötete 1913-ban jelent meg Hajnali szerenádcímen, második kötete az 1917-esLomha gályán.
Ebben az évben nősült meg, 1920-ban született leánya, Tóth Eszter, aki maga is költő lett. Apjáról, szüleiről megjelentetett dokumentumai, visszaemlékezései(Családi emlékek Tóth Árpádról) dokumentumértékűek.
Kritikus és műfordító Kiemelkedő Tóth Árpád kritikusi és műfordítói tevékenysége. Recenzióiban,1 bírálataiban, előszavaiban, cikkeiben elsősorban a kortárs irodalommal foglalkozott. Műfordítóként az európai irodalom XVIII–XIX. századi prózáját és költészetét ültette át magyar nyelvre. Fordított Goethétől, Flaubert-től, de lefordította Baudelaire egy teljes kötetét is. Fordításaira a hangulati érzékenység, apró részletek bravúros magyarításai jellemzőek, bár az is igaz, hogy gyakran a szöveghűség helyett inkább az érzelmi, hangulati világ visszaadására törekedett. A fordítások költészetére is visszahatnak, leginkább az angol romantika (Byron, Shelley, Keats, Poe) és a francia szimbolizmus mestereinek (Baudelaire, Verlaine, Rimbaud) költészete hatott művészetére. Műfordításait 1923-ban külön kötetben jelentette meg Örök virágokcímen.
Ady hatása A magyar irodalomból művészetére – a fiatalabb kortársak mellett – leginkább Ady hatott. Őt tartotta a legnagyobb magyar költőnek, számos cikket, verset írt hozzá, róla (pl. Az Ady-bánat, A halottak élén, Ady tragédiája,Ady Endre bronz-arca – cikkek, kritikák;Ady Endrének,Nézz ránk, Ady Endre – versek), sőt több versét is áthatják adys motívumok. Bár személyiségükben éles különbségek vannak, a csendes, visszahúzódó Tóth Árpád mégis erős szellemi rokonságot érzett Adyval. Ennek ékes bizonyítékai forradalmi versei (Az új isten,Március).
Előképe: CsokonaiA korábbi évszázadok magyar irodalmából Csokonaiban látta a magyar költősors és saját sorsának előképét (Invokáció Csokonai Mihályhoz), de Berzsenyi (Két régi költő – Berzsenyi, Csokonai), Vajda János (Száz év után) és Arany is tisztelt előd volt számára (Arany János ünnepére).
Az utolsó évek A háború elrettentette, a forradalmi változások azonban fellelkesítették. Ő is reményteli várakozással üdvözölte a változásokat. A trianoni békediktátum után megrendült, úgy érezte, a nemzet sorsa kilátástalanná vált (Szent nyomorék, riadj!, Aquincumi kiskocsmában). Élete is egyre nehezebbé vált: az anyagi gondok, súlyosbodó betegsége és háttérbe szorulása az irodalomban fokozták magányosságát. Élete utolsó évtizedében egy kötete jelent meg (Az öröm illan, 1922), és már nem élte meg utolsó kötetének megjelenését – Lélektől lélekig, (1928). 1928. november 7-én halt meg Budapesten. Összegyűjtött versei Szabó Lőrinc szerkesztésében jelentek meg 1934-ben.
Tóth Árpád: Tóth Árpád költeményei és versfordításai, Unikornis Kiadó, Bp., 1993
Borbély Sándor: Klasszikusok rangrejtve, General Press Kiadó, Bp., 1996