Tolsztoj: Ivan Iljics halála - Jellemábrázolás

Ivan Iljics halála a hivatali kollégák számára elsősorban a további előmenetel szempontjából fontos: „a bírósági szobában egybegyűlt urak mindegyikének az volt az első gondolata, hogy milyen hatással lehet ez a haláleset saját rangjára, előléptetésére vagy jó ismerőseiére” (Szőllösy Klára fordítása). Ivan Iljics helyére minden bizonnyal Alekszejevicset nevezik ki, az ő helyére Vinnyikov vagy Stabel kerülhet, míg erre a helyre Fjodor Vasziljevics pályázik.

Pjotr Ivanovics, az elhunyt legjobb barátja kínzó kötelességnek tartja, hogy meg kell jelennie az özvegynél. A részvét érzése fel sem merül, arról beszél, hogy milyen messze lakik Ivan Iljicstől.

A kollégák és barátok lelki ürességét, közömbösségét Tolsztoj már-már szatirikus éllel fogalmazza meg. A hivatalnoki lét sosem teremthet igazi emberi kapcsolatokat. Az egyetlen érzelmi megnyilvánulás is visszájára fordul: ahogy ez már lenni szokott, örültek, hogy a másik halt meg, nem ők.”