A részeg hajó mellett Rimbaud másik legismertebb költeménye A magánhangzók szonettje. A vers 1871-ben keletkezett. Sajátos hangulati hatása miatt az impresszionista-szimbolista lírairányversének nevezi az irodalomtörténet. A versértelmezéseknek se szeri, se száma, értéküket kissé megkérdőjelezi Verlaine egyik szarkasztikus megjegyzése (a fiatal Gide jegyezte fel szavait): „Én ismerem Rimbaud-t, és nagyon jól tudom, mennyire fütyült arra, hogy az A betű piros-e vagy zöld. Ilyennek látta, ennyi az egész. Ugyanaz az eset, mint mikor Villon azt mondja: »És ki tud a spanyol királyról, / akinek nevét sem tudom?«” (Vas István fordítása).

Természetesen a befogadó esztétikai elvek segítségével szabad folyást lehet engedni a sokféle s valójában önkényes versértelmezési kísérletnek. Íme néhány:

• René Ghil (e. röné gil) a baudelaire-i „correspondances” doktrína továbbfejlesztését látja a versben, ennek megfelelően egész esztétikai rendszert épít rá.

• A vers nem más, mint egy gyermekkori ábécéskönyv színes illusztrációja.

• Jacques Gengeux (e. zsák zsenzsó) az egész emberi és kozmikus életet átfogó szimbolikus rendszert vélt kiolvasni a versből, amely egyébként Rimbaud egész költészetének kulcsa lenne.

irányvers: programvers; olyan költői alkotás, amelynek funkciója van; egy tétel, esztétikai elv vagy irodalmi program ars poetikus kifejezése; különösen az avantgárd irányzatok kedvelik elméleti és gyakorlati célkitűzéseik megfogalmazásakor