Közép-Európaiság Az Osztrák–Magyar Monarchia kulturális élete igen fejlett volt. A három főváros – Bécs, Budapest, Prága – olyan nagyságokat adott az európai művészetnek, mint Rilke, Kafka, Musil vagy Hasek, Ady, Babits. Közép-Kelet-Európa művészete és kultúrája a századfordulóra egyenértékűvé vált a nyugatival, sőt bizonyos értelemben meg is haladta azt. Ennek ellenére a nyelvi és a hagyományos történelmi-politikai gátak megakadályozták az európai kultúra átrendeződését, és egyes hatások azt jelzik, hogy a társadalmi, politikai lemaradás bizonyos kisebbrendűségi komplexushoz vezetett e kis népek irodalmi, kulturális életében.

Sok kelet-európai alkotó választotta az emigrációs létet, sokan kísérelték meg az idegen kultúrákba való beilleszkedést, nemcsak művészi, hanem politikai okokból is. A nyugati nagyvárosok (Párizs, Berlin) nemzetközi művészeti központok voltak az első világháborút megelőző években, s az induló avantgárd mozgalmaiban számos kelet-európai művész játszott jelentős szerepet (pl. Tristan Tzara, Moholy-Nagy László).

Az áhítat könyveA századforduló német lírájának legnagyobb hatású alkotója a prágai születésű Rainer Maria Rilke (1875–1926). Első korszakán is érezhető a kisebbrendűségi érzés. Első verseiben még a német romantika hagyományait követi, modernné válásában döntő szerepe van nagy utazásélményeinek (kétszer járt Oroszországban, megismerkedett Tolsztojjal is). Első jelentős kötete 1905-ben jelent meg (Áhítat könyve vagy Imakönyv). A kötet verseire a filozófiai elmélyülés, az egyénített vallásosság, a formai tökéletesség és a zeneiség jellemző. Már megfigyelhető a filozófiai általánosításra való törekvés, a beszélő háttérbe vonása, a mitologizálás. Rilke – miként szimbolista elődei és Ady –, ciklusokba szerkeszti költeményeit. A verseskötet előtt készült el filozofikus kisregénye, a Rilke Kristóf kornétás szerelmének és halálának legendája (1904).

Rodin és Cézanne hatása Rilkére a híres francia szobrász, Auguste Rodin és Paul Cézanne, az impresszionista festészet óriása volt a legnagyobb hatással. Könyvet írt Rodinról, éveken át személyi titkáraként is dolgozott. Természetesen Párizs is ámulatba ejtette. A Párizs-élmény meghatározó volt sok kelet-európai alkotó művészetére, a magyar irodalomban is számos szerző életében, művészetében jelentett fordulópontot az európai kultúra „fővárosa” (pl. Justh Zsigmond, Ady, Szomory Dezső).

TárgyversMásodik kötetére (Képek könyve, 1906), de különösen harmadik kötetének (Új versek, 1908) verseire már az egyéni hang, a megtalált művészeteszmény jellemző. Saját verstípusa a tárgyvers (a megnevezés a szerzőtől származik), melyben a konkrét valóságelemből bont ki elvont tartalmakat; a szimbolikus tartalom a konkrétum leírása mögül emelkedik ki. A tárgyversek témája gyakran egy-egy műalkotás: pl.Archaikus Apolló-torzó (vö. John Keats: Óda egy görög vázához).

Új versekHarmadik kötetének, az Új verseknek darabjait gyakran zárja összegző gondolat, szentencia, mely könnyíti a vers jelképeinek értelmezését, s mutatja Rilke filozofikus, rendszerező alkatát. Az Új versekszentenciáival, filozófiai gondolataival rokon az 1910-ben megjelent regénye is (Malte Laurids Brigge feljegyzései).Rilke eszmeiségét az individualizmus,egzisztencializmus filozófiai irányzatai határozták meg. Gondolkodásának és verseinek középpontjában a halál áll. A halál azonban nem az élet végét, a pusztulást, az értelmetlenséget jelentő félelmes végzet, hanem az élettel szerves egységet alkotó teljesség, kiteljesedés.

KlasszicizálódásUtolsó nagy művei (Duinói elégiák,Orpheusz szonettek, 1922) a klasszicizálódás versei (a kortárs magyar irodalomban ez a folyamat például Babits vagy Szabó Lőrinc költészetében figyelhető meg). A klasszikus formák eleve a rend, rendezettség hatását keltik, s e művek esetében Rilke filozófiájának, mitológiájának teljes rendszerét is kifejezik. A modern nyelvhasználat, a romantikus, hölderlini váteszszerep megújulása jellemzi e verseket. Életének utolsó éveiben visszatért az egyszerűbb műfajokhoz (pl. dal), de kései verseire az avantgárd irányzatai is hatottak.

Tanulmányok, esszék, levelek Rilketanulmányai, esszéiéslevelei jelentősek. Leveleiben találjuk meg sokszor költői törekvéseinek, újszerű megoldásainak magyarázatát, értelmét, fejti ki részletesen filozófiai gondolatait, vallásról alkotott elképzeléseit, s ezekből az írásokból értjük meg „egzisztenciális félelmét” (Szerb Antal) is. Rilke költészete, pályafutása sok szempontból rokon Adyéval, de míg Ady a váteszszerep népvezér-próféta „ágát” képviseli, addig Rilke a befelé forduló, egyéni mítoszt teremtő látnok. Ady a gyakorlati élet problémáit feszegeti, Rilke általános, filozófiai szinten közelít kérdéseihez. Mindkettejük művészetében meghatározó a Párizs- és a Halál-élmény, a miszticizmus és az individualizmus hatása.