Stefan George

Előzmények A XIX. századi német irodalmat a klasszicizmus óriásaival (Goethe, Schiller) való „küzdelem”, a romantika továbbélése (biedermeier), a realizmus kisebb mértékű hatása, a történelemközpontúság (Georg Büchner és Friedrich Hebbel történelmi drámái, Richard Wagner mítosz-operái) jellemezte. Csak a század végére s a századfordulóra gyorsult föl az új stílusokhoz: a naturalizmushoz, impresszionizmushoz való kapcsolódás.

A naturalizmus a német dráma megújulását hozta (Hauptmann, Wedekind), az impresszionizmus-szimbolizmus a dráma mellett elsősorban a lírában jelent meg. A XIX. századi német költészet Heine melletti legnagyobb lírikusa a magyarországi születésű Nikolaus Lenau (1802–1850) volt. Romantikus hagyományokon alapuló tájversei már a modern felé mutató impresszionista jegyeket is hordoznak.

Stefan GeorgeA szimbolista költészet alkotója, Stefan George (1868–1933) jól ismerte a francia szimbolistákat (Mallarmé, Verlaine) és a korszak más költőivel (pl. Charles Swinburne, Hugo von Hoffmansthal) is jó kapcsolatai voltak. Verseire az erőteljes hangulatiság és a misztikum (pl. A sziget ura), művészetére a többféle hatások együttes megjelenítése (szecesszió, expresszivitás) jellemző.

Miként kortársai, ő is a szellem, a kultúra megszállottja volt, gondolatvilágát áthatják a nietzschei eszmék. Hitt a maga és a művészet kiválasztottságában, s Hölderlin nyomán az antik görögséget eszményítette.