Archaikus Apolló-torzó

Nem ismerhettük hallatlan fejét,

melyben szeme álmai értek. Ám a

csonka test mégis izzik, mint a lámpa,

melyben mintegy visszacsavarva ég

nézése. Különben nem hintene

melle káprázatot, s a csöndes ágyék

íves mosollyal, mely remegve lágy még,

a nemző középig nem intene.

Különben csak torzúlt és suta kő

lenne, lecsapott vállal meredő,

nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,

s nem törnék át mindenütt busa fények,

mint csillagot: mert nincsen helye egy sem,

mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!