Az elbeszélő a regényben teljesen háttérbe szorul, csak rövid bevezető-átvezető szövegekben jelenik meg (jelzi az időt, a helyszínt, a szereplők cselekvéseit stb.), sosem minősít vagy jellemez. A szereplők párbeszédeiből vagy gondolataiból bontakoznak ki a cselekmény szintjei, a mű üzenete. A regény anekdotikus jellegében is hasonlít Móricz más írásaihoz. Az elbeszélő maga nem él ezzel az eszközzel, de a szereplők gyakran vonnak párhuzamot hasonló esetek, jelenségek közt egy-egy történet elmesélésével (pl. a volt főügyész bukásának anekdotája, a gazdaság virágzását példázó történet a lányának bútort csináltató gazdáról, Kati néni pletykái a rokonokról).

A patriarchális Magyarországot kedélyes-anekdotikus módon bemutató műveknek hagyománya van a magyar irodalomban (Jókai, Mikszáth, Tömörkény, Móra, Krúdy), és e hagyomány motivikus nyomai megtalálhatók Móricz regényében is – például a rokontól rokonig járó, vizitáló, egy-egy helyen kitelelő Kati néni a korábbi „lengyel” vagy „lengyelkedő” figurákhoz hasonló. De a műben megjelenített rokoni világ már inkább riasztó, taszító, mint kedélyes. A rokoni érintkezés érdekeken alapul, a szegény rokonok piócaként tapadnak arra, aki egy kicsit följebb emelkedik, és aki följebb emelkedik, kötelezően számíthat a közelebbi-távolabbi rokonai hirtelen fölbukkanására. Nincs összetartás, és nem garancia a rokonság a megbízhatóságra sem. A rokonság egy újabb változatát is bemutatja Móricz: a pénzen vett rokonságét. A regény címének jelentése is bővíthető: a mű olyan világról szól, ahol a környezet magához hasonlóvá, rokonává teszi az újonnan odakerülőt.

Gyergyai Albert: Rokonok In: A Nyugat árnyékában, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1968

Utasi Csaba: Érték és tendencia Móricz Zsigmond Rokonok című regényében, Literatura, 1980. 3/4. sz. p. 348-352.