1895-ben jelent meg Egy különc ember története alcímmel a Beszterce ostroma. A regényben életbő l merített témát dolgozott föl az író; a főhőssel, Pongrácz István gróffal Mikszáth is találkozott. A szerzői előszóban utal arra, hogy ez a találkozása indította a történet megírására. Anekdotikus regény a Beszterce ostroma, ugyanakkor az író nem a Pongrácz grófról keringő anekdotákat dolgozta fel benne, hanem „saját” történetét írta meg.

A négy fejezetből (Estella, Kedélyes atyafiak,A túsz, Az éj) álló regény cselekménye két szálon indul. Az első fejezet a főszereplő nedeci várában játszódik, a második – az első résszel egyidejű – egy zsolnai polgárcsalád (a Trnowszky-testvérek) és a női főszereplő (Apolka) története. A két szál, a két főszereplő sorsa a harmadik fejezetben kapcsolódik össze.

A második szál is anekdotikus történet, bár az író regényhez csatolt leveléből (Nyílt levél Nagy Miklóshoz, a „Vasárnapi Újság” szerkesztőjéhez) kiderül, hogy Apolka és a nagybácsik alakja, története fiktív. A regény tehát valóság és fikció, igaz történet és mese keveredése, oly módon, hogy „ami a »Beszterce ostromá«-ban igaz, az mind nem valószínű. Csak az a valószínű benne, amit én (ti. az író) gondoltam bele, azaz, ami meg nem történt.”

Mikszáth nem véletlenül csatolta regényéhez a levelet. Egyrészt valóban válasz a regénye valóságtartalma után kutatóknak, másrészt azonban alkalom arra, hogy kifejtse véleményét az írásról, az alkotásról, az alkotó szabadságáról (a „hazugság szabadságá”-ról).

A tréfás szójáték – igaz, ami nem valószínű, valószínű, ami meg nem történt – több, mint jól hangzó mondás. Figyelmeztetés, hogy a regényírás alkotó művészet, és nem dokumentum; felesleges és képtelen feladat számon kérni a tévedéseket, leleplezni a „hazugságokat”; a műalkotás esztétikai értékét, morális tartalmát, üzenetét nem befolyásolja a valóságnak való megfelelés mértéke. Mikszáth metaforájával élve: nem attól függ, hogy megáll-e az „épület”, hogy milyen „téglák”-ból építették és hogy a „malter”-t miből keverték.

A megállapítás második fele – valószínű, ami meg nem történt – arra is utal, hogy a fikció, a kitalált, figurák, szituációk valóságossága épp annyira hamis – s mégsem ad okot a leleplezésre –, mint amennyire az életbeli, valóságos események, alakok hihetetlensége (az író néhány, regényében nem szereplő epizóddal is alátámasztja igazát). A levél tartalma túlmutat a regényen, nem a Beszterce ostromának„védőbeszéde”, hanem az irodalomé, a művészeté.

Sőtér István: Mikszáth Kálmán és a Beszterce ostroma In: Félkör, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1979

Rónay György: A regény és az élet, Magvető, Bp., 1985