Mikszáth ebben a regényben is alapvetően az anekdotikus elbeszélés módszerét alkalmazza. A komikus jelenetek, helyzetek, regényalakok bemutatása, a humoros „életképek” elbeszélése mellett gyakran értelmezi az eseményeket, elsősorban a főszereplő cselekedeteit. A Pongráczról szóló szövegrészekben fokozatosan a lélektani ábrázolás válik elsődlegessé, a gróf belső világának ábrázolása alapos és részletes. Nemcsak a főhős különösségét érzékeltetik ezek a szövegrészek, hanem azokat a lélektani folyamatokat, melyek a különcködésből a valódi őrületig vezetnek. Az elbeszélői reflexiók befolyásolják a befogadói értelmezést is. Szimpátiája, együttérzése a főhőssel mindvégig hangsúlyos, Pongrácz halálával azt is érzékelteti, hogy vele együtt valami fontos és értékes pusztul el.

Reflexió: Egy eseményhez, történéshez fűzött vélemény, elmélkedés.

Anekdotikus szerkezet: A mű szerkezetét az egymás után fűzött anekdoták sorrendje határozza meg, regény esetében a történet lineáris előrehaladását megszakítják az anekdotikus részek, ezért a jellemrajzok kevésbé árnyaltak, a valóságábrázolás nem lehet teljes.