Mikszáth: Beszterce ostroma - A regény főszereplője

Pongrácz gróf történetében tehát nem az az érdekes, hogy valóban úgy élte életét, ahogyan az a regény világában megjelenik. A mély lelki érzékenységgel megjelenített XIX. századi magyar Don Quijotében sok olyan motívum fedezhető föl, mely valóban rokonná teszi Mikszáth hősét Cervantes lovagjával. A kezdetben inkább csak az alcímben jelölt hóbortos különcnek, ártatlan őrültnek tűnő gróf fokozatosan valóban megőrül, és a történet végére tragikusalakkáválik.

Tragédiája Don Quijotéjéhez hasonló: a maga teremtette ábrándvilág (középkor, Medici Katalin) értékeihez való ragaszkodása, pozitív jellembéli tulajdonságai (lovagiasság, becsületesség, nagyvonalúság) fölébe emelik a többi szereplőnek, a kicsinyes gazembereknek, ingyenélőknek (Behenczyek, Estella, Pruzsinszky), gátlástalan bűnözőknek (Klivényi), nagyravágyó, sznob polgároknak (Trnowszky Gáspár és Péter).

Az elbeszélő értelmezései azt is sejtetik, hogy a gróf – mert vannak eszményei, ideái – bizonyos értelemben azoknál is „értékesebb ember”, akik jóindulatú szemlélői, kívülállói az eseményeknek (pl. a Pongrácz játékába belemenő, őt jobb útra térítő zsolnai urak), akik a való világot képviselik.

Csökönyös ragaszkodása eszményeihez lényegében a valóság elutasítását jelenti, csakúgy, mint Cervantes hőse esetében. Komikussá is ugyanazért válik, mint XVI. századi elődje. Magatartása gyakran nevetséges, olykor abszurd, bár a történet folyamán (elsősorban a harmadik résztől) egyre inkább sajnálatra méltóvá, tragikussá válik. Hallucinációi, víziói megkeserítik életét. A kegyes csalás (ahogy ráveszik, hogy mondjon le a város ostromáról) csalódással tölti el, és végképp hátat fordít a világnak. Rideggé, indulatossá, embergyűlölővé válik, csak Apolka jelenléte és hűséges szeretete jelent számára vigaszt. Apolka – kinek története szentimentális-romantikus elemekkel átszőtt és meseszerű – az egyetlen szereplő, aki őszintén szereti a grófot, s ez Pongráczból is pozitív érzéseket vált ki. Az ifjú Tarnóczy Emil fölbukkanása azonban valódi veszélyt jelent számára, s végül rádöbben, hogy nincs keresnivalója a világban.

Pongrácz gróf alakja szimbolikus: élete, tettei, magatartása anakronisztikusak, eszméi egy végleg letűnt kor és értékrend visszahozhatatlan emlékei, halála az általa képviselt értékrend, jelképesen a konzervatív, a múltban élő magyar nemesség pusztulása is.