Az ember tragédiája Ezután fogott bele legnagyobb irodalmi vállalkozásába, Az ember tragédiájacímű drámaikölteménybe(1859. febr. 17.–1860. márc. 26.). A Tragédia megírásába azzal az elhatározással kezdett, hogy ha e műve is érdeklődés nélkül marad, elégeti és felhagy az írással. A több, mint négyezer sornyi alkotást viszonylag gyorsan készítette el, sajnálatos módon a műhöz írt jegyzeteit, feljegyzéseit megsemmisítette, s a kéziratnak csupán egyetlen elkészült példányát küldte el, Szontagh javallatára, Arany Jánoshoz bírálatra.

Arany János bírálataArany először félretette a művet, mert az első jeleneteket Faust-utánérzésnek látta, és csak hónapokkal később Jámbor Pál közbenjárására olvasta végig. 1861. szeptemberében kelt levelében már lelkesen üdvözölte a szerzőt („Az ember tragédiája úgy koncepciójában, mint kompozíciójában igen jeles mű” – írta), s kisebb javításokat ajánlva támogatta megjelentetését.

Arany már a megjelenés előtt felolvasásokat tartott a Tragédiából, mely az ő javításaival és korrektori munkájával 1862. januárjában jelent meg nyomtatásban. A második, 1863-as kiadás tartalmazott néhány újabb, immáron szerzői javítást is.

A Kisfaludy Társaság és az MTA tagja A megjelenés napján választotta Madáchot tagjai közé a Kisfaludy Társaság (1862. jan. 16.), s rá egy évre tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának is. Megírta nagy tanulmányát (Az aesthetica és a társadalom viszonyos befolyása,1862) címmel majd újabb dráma írásába fogott (Mózes, 1861–62), mely talán legsikerültebb drámai műve, s egy korábbi művét – Csák végnapjai– is átdolgozta.

Ekkoriban tért vissza a közéletbe, 1861-ben már a pesti országgyűlésen is részt vett. A későn jött sikert és elismerést nem sokáig élvezhette. A Mózesés a Csák végnapjaisem aratott olyan sikert, mint a Tragédia, betegsége is súlyosbodott. Még nekilátott egy újabb drámai költeménynek(Tündérálom), de ebből csak töredékek készültek el. Akadémiai székfoglaló beszédét – A nőről, különösen aesthetikai szempontból – Bérczy Károly olvasta föl 1864. áprilisában.

Madách Imre 1864. október 5-én halt meg Alsósztregován.

Horváth Károly: Ádám alakjának világirodalmi előtörténetéhez, Irodalomtörténeti Közlemények, 1984. 1. sz.

Belohorszky Pál: Madách és Kierkegaard, Irodalomtörténet, 1971. 4. sz.

Bécsy Tamás: Az ember tragédiája műfajáról, Irodalomtörténet, 1973. 2. sz.

Bernáth Attila: Az ember tragédiája koncepciójának néhány kérdéséről, Irodalomtörténeti Közlemények, 1973. p. 400-414.

Mark, Thomas R. : Az ember tragédiája, megváltás vagy tragédia?, Irodalomtörténet, 1973. 4. sz.

Baránszky-Jób László: Az ember tragédiája szerkezetei, Irodalomtörténeti Közlemények, 1974. p. 358-371.

Barta János: Történetfilozófiai kérdések Az ember tragédiájában, Irodalomtörténeti Közlemények, 1965. 1. sz.