CsaládjaKrúdy Gyula (1878–1933) Nyíregyházán született a negyvennyolcas hagyományokat élénken ápoló dzsentricsaládban. Nagyapja, Klapka egykori adjutánsa a nyíregyházi honvédmenház parancsnoka volt. Nagyapjának öccse (Krúdy Kálmán) a szabadságharc után betyárként „tovább harcolt” (kalandos életét Mikszáth is földolgozta). Édesapja ügyvéd volt, anyja a Krúdy házban volt cseléd, és csak akkor házasodtak össze, amikor már tíz gyermekük született. Apai nagyanyja – Radics Mária – is óriási hatással volt rá. A művelt, a misztikus dolgokban (pl. jóslás) is járatos dalmát származású asszony meséi, meghatározó élményei voltak. Híres Álmoskönyve(1920) is jórészt nagyanyja magyarázatain alapul. A család Nógrád megyéből származott el, és Krúdy büszke volt a Mikszáthokkal való rokonságára.

Pályakezdés Iskoláit Szatmárnémetiben, a felvidéki Podolinban és Nyíregyházán végezte. Első elbeszéléseit 15 éves korában publikálta, gimnazista korában majd száz novellája jelent meg. Érettségi után Debrecenben, majd Nagyváradon újságíróskodott, 1896-ban Pestre költözött, s csak az írásnak élt.

Életstílusa Folyamatosan és rengeteget írt. Munkájában – és csak ebben – rendszeresség, módszeresség jellemezte. Írt a kor összes jelentősebb lapjában, folyóiratában, de soha nem csatlakozott egyetlen irányzathoz, laphoz sem. Napjainak első felét a reggeli óráktól az írás töltötte ki, déltől kezdte meg különös életét. Már életében legendákat, anekdotákat meséltek furcsa szokásairól, heves vérmérsékletéről, erejéről, különcségeiről. Mikor már a legtöbben kocsin utaztak, ő lóháton közlekedett, képes volt az ebéd vagy a vacsora egyes fogásait különböző helyeken elkölteni; gáláns, nagyvonalú udvarló volt, szerette a szerencsejátékokat, rengeteget utazott, de szinte csak Magyarországon belül. Elbeszéléseinek, regényeinek ezek mind fő motívumai. Evés, ivás, szerelem, utazás: mindezek vonzó és kellemes részei életünknek, Krúdy elbeszélő műveiben azonban különös hangulatok, érzések társulnak e motívumokhoz. Életmódja valójában nem volt egyedi, hisz a korszak művészei közül sokan hasonló önpusztító életet éltek.

Barátsága Adyval Sok időt töltött például Ady és baráti köre társaságában, Ady Endre éjszakái(1925) című írásaiban örökítette meg e véget nem érő mulatások eseményeit, beszélgetéseit. Ady is szívesen töltötte idejét Krúdyval, mert – mint írta – „jól tudott bor mellett hallgatni” (állítólag volt olyan alkalom, hogy órákon keresztül ültek úgy a kocsmaasztal mellett, hogy egyetlen szót sem váltottak).

Üdvözli a forradalmat A háború idején úgy érezte, hogy Magyarország a pusztulás felé rohan, majd félelmeit beigazolódni látta a vereségben. Az őszirózsás forradalmat lelkesen üdvözölte, hosszú riportban számolt be a kápolnai földosztásról, a tanácsköztársaság idején pedig Kárpátaljáról írt riportkönyvet. A forradalmakkal való rokonszenvezés miatt a húszas évek elején sajtókampányt indítottak ellene, kénytelen volt egyszer-egyszer a bécsi emigrációban élő Hatvany Lajoshoz „menekülni”, és az író-kritikus kölcsöneiből élni.

Utolsó évei A sok munka, az önpusztító élet még a robusztus Krúdy szervezetét is kikezdte, egészsége megrendült, anyagi helyzete is megromlott. Margitszigeti lakását fel kellett adnia, egy szegényes óbudai kis házba költözött, súlyos adósságai voltak. Utolsó éveiben – bár rendületlenül tovább dolgozott – nyomorgott, még villanyát is kikapcsolták. 1933. május 12-én halt meg Budapesten.

Kemény Gábor: Szindbád nyomában, MTA, Nyelvtudományi Intézet, Bp., 1991

Tóbiás Áron: Krúdy világa , Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Bp., 1964

Tóbiás Áron: Krúdy és a nők, Élet és Irodalom, 40. évf. 6. sz. (1996. febr. 9.), p. 15.

Örkény István: A Krúdy-vita In: Visszanézve / Örkény István, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1985

Márai Sándor: Krúdy, Budapesti negyed, 9. évf. 4. sz. (2001. tél), p. 5-9.

Kulin Ferenc: Krúdy Gyula Petőfi-élménye, Alföld, 1978. 10. sz., p. 42-50.

Katona Béla: Krúdy Gyula pályakezdése, Akadémiai Kiadó, Bp., 1971

Kassák Lajos: Krúdy Gyula In: Csavargók, alkotók / Kassák Lajos, Magvető, Bp., 1975

Hatvany Lajos: Krúdy Gyula In: Irodalmi tanulmányok / Hatvany Lajos, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1960

Gintli Tibor: A szerelem elbeszélésének változatai Krúdy epikájában, Iskolakultúra, 11. évf. 10. sz. (2001. okt.), p. 39-47.

Féja Géza: Krúdy, a lángelme, Kortárs, 1968. febr., p. 215-235.

Féja Géza: Krúdy legendái, Új írás, 1973. 5. sz., p. 84-94.

Fábri Anna: Ciprus és jegenye, Magvető, Bp., 1978

Bori Imre: Krúdy Gyula, Forum, Újvidék, 1978

Barta Lajos : A publicista Krúdy In: Árnyak a hídon, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1970

Baránszky Jób László: Szempontok a Krúdy-jelenség megközelítéséhez In: A művészi érték világa, Magvető, Bp., 1987