A regény címadó szereplője késleltetve jelenik meg a színen. Már jóval a hatodik fejezet előtt tudunk érkezéséről (Ficsor a második fejezetben informálja Vizynét a lehetséges új cselédlányról). Vizyné még régi gazdáinál is meglesi egy alkalommal. Bemutatása tehát fokozatos. Jellemzését egyrészt a cselédkönyv bejegyzései, másrészt a Vizyéknél eltöltött nyolc hónap eseményei körvonalazzák.

„É des Anna Balatonfőkajáron született.

Személyleírás

Születési év: 1900

Vallása: r. k. (római katolikus)

Termete: közép

Arca: kerek

Szeme: kék

Szemöldöke: szőke

Orra: rendes

Szája: rendes

Haja: szőke

Fogai: épek

Szakálla: nincs

Be van-e oltva: igen

Különös ismertetőjele: nincs”

Kosztolányi alig beszélteti hősét. A durvaságtól visszariadó lélek még egy csirkét sem képes megölni. Szereti a gyermekeket, gyomra émelyeg a Vizyéknél terjengő kámforszagtól. „A tizenkilenc éves parasztlány, mielőtt belépett Vizyékhez, ép és egészséges lelkű, tiszta és nemes ember volt, csak végtelenül árva és szegény” (Mohácsy Károly).

Haza nem mehet, apja nem törődött vele, mostohája nem látja szívesen, sorsa elrendeltetett. Nincs hová menekülnie. Kiszolgáltatottja Ficsornak és Vizyéknek egyaránt. „Már az első pillanatban ki akart szaladni, és ha egészséges ösztönére hallgat, akkor köszönés és istenhozzád nélkül elrohan, menekül, le a lépcsőn, az utcákon, s fut, meg sem áll hazájáig, a kajári tarlóföldekig.” De Édes Anna cseléd, aki nem ura önmagának. Helyzetét társadalmi normák szabályozzák.

A regény nem csak a társadalmi kiszolgáltatottságra és az ebből fakadó ellentétekre kíván fényt deríteni. A „rabtartói” ellen végül ösztönösen fellázadó Anna maga is áldozattá válik. Tette azonban öntudatlan lázadás méltatlan helyzete ellen. Édes Anna kora ellenére maga is gyermek még. Emberi kapcsolatra, melegségre, szeretetre vágyik (ezt bizonyítja kapcsolata előző gazdájának gyermekével, Bandikával), de környezete személytelen bábuvá alázza. A rámért sors elől kétszer is menekülni próbál. Ez felnövésének próbája. De házassági tervéről hamar letesz, beletörődik a megváltoztathatatlanba. A szerelem lenne számára az egyetlen lehetőség a szépre és a boldogságra, de éppen Jancsi úrfi viselkedéséből érti meg, hogy a cselédszerepből nem tud, és nem is lehet kitörni.

Ráébred, csak gazdái ellen lázadhat. A látszólag tökéletes cseléd tette ösztönös tiltakozás Vizyék ellen – kilátástalan, embertelen helyzetéből csak az önfeladás révén menekülhet. Látszólag indokolatlan a gyilkosság, Anna maga sem érti, mi történik vele – nem tudatos lázadó, inkább csak belekényszerül a gyilkosságba.