„Ez a marha volt köztünk az egyetlen zseni” – mondta Kosztolányi Karinthy Frigyesről (1887–1938), aki 1887. június 25-én született Budapesten művelt polgári családban.

Iskolái Iskolai tanulmányait a Markó utcai főreálban kezdte. Franciából megbukott, ezért szülei a Wesselényi utcai polgáriba íratták át. Innen ismét visszatért a gimnáziumba, s még két alkalommal szerzett elégtelen osztályzatot év végén: mértanból és mennyiségtanból. Ettől függetlenül tanárai éles eszű, tehetséges ifjúként jellemezték. Pedig a tanári kar neves s zakemberekből állt. Itt tanított Alexander Bernát, Beöthy Zsolt, Riedl Frigyes, Horváth János. Karinthy némettanára Prém József, a Petőfi Társaság tagja, az irodalom és nyelvtan tanára pedig Lenkei Henrik, a kor ismert költője és műfordítója volt. Ennek ellenére Karinthy hosszúnak és unal masnak találta az iskolát, jobban érdekelte az irodalom. Személyiségének fejlődéséről, érdeklődési köréről és irodalmi ambícióiról tanúskodik gyermekkori naplója, amelyet 1987-ben adott ki hasonmás formában Karinthy egyik legkiválóbb kutatója, Szalay Károly. Tizenöt éves korában jelent meg első műve nyomtatásban a Magyar Képes Világ hasábjain folytatásokban, címe: Nászu tazás a föld középpontján keresztül. A szerző neve mellett szerepel Csoór Gáspár szerkesztő neve is, aki korrektorként javítja Karinthy stilisztikai és helyesírási hibáit.

Egyetemi tanulmányok A középiskola befejezése után (1905-ben érettségizett) Karinthy beiratkozott a Műegyetemre, eközben látogatta az orvosegyetem előadásait, tagja volt a híres Négyessy-szemináriumnak (Reviczky Gyula költészetéről készített tanulmányt), sokat és sokfélét olvasott (pl. Schopenhauert, Taine-t, Mommsent). Szertelen érdeklődésének köszönhetően nem tudott dönteni a tudományterületek között, s hiába kezdte meg tanulmányait több fakultáson, vizsgát nem tett sehol. Megmaradt zseninek ahelyett, hogy doktorátust szerzett volna. Enciklopédikus műveltségének természetesen ez felelt meg leginkább. Tudását az irodalom szolgálatába állította. Újságíró lett.

Pályakezdés 1906-tól sorra jelentek meg írásai, először az Újság című lapban, ahol ez idő tájt Kosztolányi is dolgozott. Ekkor ismerkedett meg Csáth Gézával, s érdeklődése a modern lélektan, a freudizmus felé fordult.

1907–08-tól rendszeresen publikált (humoreszkek, krokik, paródiák, kritikák, novellák, versek) különféle lapokban, az Ország-Világtól a Fidibuszig, a Budapesti Naplótól a Borsszem Jankóig. Az induló Nyugat is közölte írásait. Ismertté és divatossá vált a neve a fővárosi irodalmi életben. Az igazi áttörést azonban az 1912-es év hozta meg. Több kötete is megjelent (Esik a hó, Ballada a néma férfiakról,Együgyű lexikon,Görbe tükör), közülük az Így írtok ticímű humoros-szatirikus paródiakötet volt a legnagyobb hatású. Néhány hét alatt elfogyott az első kiadás.

Művei 1913-ban jelent meg a Találkozás egy fiatalemberrel című novelláskötete, 1915-ben Két hajó címmel újabb novelláit adta közre. 1916-os az Utazás Faremodóba című fantasztikus regény. Még ugyanebben az évben jelent meg a Tanár úr kéremcímű, a diákévek világát megjelenítő kötete és a Holnap reggelcímű drámája, illetve elbeszéléseinek gyűjteménye, a Legenda az ezerarcú lélekről. Háborúellenes szatírái az 1917-es Így láttátok ti című és az 1918-as Krisztus és Barabás című kötetekben jelentek meg.

kroki: rövid, tömör publicisztikai műfaj, valamilyen érdekes eseményt vagy személyt humoros hangnemben vázol fel

paródia: „dalt gúnyosan eltorzítva előadni” (gör.) kifejezésből; valamilyen irodalmi mű vagy műfaj gúnyos hangú utánzata; az eredeti jellegzetességeit vagy modorosságait túlozza el; legismertebb példái: Cervantes: Don Quijote, Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya, Petőfi Sándor: A helység kalapácsa

Fráter Zoltán: A Karinthy élet-mű, Fekete Sas Kiadó, Bp., 1998

vál. és szerk. Angyalosi Gergely: Bíráló álruhában, Maecenas Könyvkiadó, Bp., 1990