Művei1862-ben született A trónkövetelők. Ez sem aratott közönségsikert. Ibsen a hatvanas évek elején kötött barátságot Bjornstjerne Bjornsonnal, aki nemcsak anyagi támogatást szerzett neki azzal, hogy bemutatta a Gyldendal Kiadó vezetőjének, hanem erkölcsileg is támasza volt a nehéz időkben.

1864-ben Ibsen Rómába utazott, és a következő négy esztendőt ott töltötte.

A hatvanas évek közepén barátsága Bjornsonnal megromlott, lassan elhidegültek egymástól. Ennek oka elsősorban politikai nézeteik különbségében keresendő. Ibsen elgondolása szerint a három északi népnek először a maga nemzeti egyéniségét kell megteremteni, és csak ezután kerülhet sor a szabad államok egyesülésére. Ezt a nézetet tűzte zászlajára a norvég jobboldali pártpolitika, és Ibsen nem tudta kivédeni az őt ért támadásokat. A baloldalhoz tartozó Bjornson korábbi fegyvertársát és barátját éles szavakkal bírálta nézeteinek megváltoztatása miatt.

1866-ban készült el Brand című drámai költeménye. A következő év terméke a Peer Gynt. Ibsen 1868-ban elhagyta Rómát, és Németországban telepedett le. A következő hét esztendőt Drezdában töltötte. Itt született Az ifjúság szövetségese című drámája. Mint a Svéd–Norvég Királyság küldöttje, részt vett a Szuezi-csatorna ünnepélyes megnyitásán 1869-ben. 1873-ban készült el A császár és Galileus című darabja. 1874-ben rövid látogatást tett hazájában, majd 1875-ben Münchenbe költözött.

Társadalmi drámáiMüncheni tartózkodása alatt születtek társadalmi drámái: A társadalom támaszai (1877), Nóra(Babaszoba,1879), Kísértetek (1881), A népgyűlölő (1882), A vadkacsa (1884), Rosmersholm (1886), A tenger asszonya (1888), Hedda Gabler (1890).

A drámák fogadtatása Norvégiában rendkívül vegyes volt. A Nórafeminista eszméjét elutasították a korabeli kritikusok, és a Kísértetekerkölcskritikája is komoly felháborodást keltett. A jobboldali politika elfordult a szerzőtől, erkölcstelennek és bomlasztónak nevezték darabjait. Kezdetben Németországban sem találtak értő fogadtatásra Ibsen új típusú drámái.

Az igazi siker csak a nyolcvanas évek elején köszöntött be. Német földön sorra mutatták be műveit, a kritika és a közönség egyaránt a nagy drámaírót ünnepelte benne. A külföldi siker hatására Ibsent hazájában is lassacskán elismerték. A korábban hazafiatlansággal és erkölcstelenséggel vádolt szerzőből nemzeti hős vált. Huszonhét évig élt távol hazájától, és mindössze két alkalommal (1874, 1885) látogatott haza. 1891-ben végleg hazatelepült (ebben az évben Budapesten is megfordult).

Utolsó éveinek termése csupa kitűnő darab. 1892-ben készült el a Solness építőmester.1894-ben írta A kisEyolfot, két év múlva készült el a John Gabriel Borkman, majd 1899-ben a Ha mi halottak feltámadunk című dráma.

1906. május 23-án halt meg Krisztiániában, ott is temették el.

Feminizmus: a nők egyenjogúságát követelő polgári mozgalom.