Henrik Ibsen Norvég irodalomról a XIX. századig szinte nem lehet beszélni, ezért is különleges Henrik Ibsen(1828–1906) helyzete. Nemcsak szűkebb környezetében meghatározó a munkássága, hanem az európai irodalom történetében is nagy a jelentősége. Már a kortársak is a modern polgári dráma megújítóját látták benne. A XIX. század népszerű szalondrámája helyett a klasszikus nagy drámai korszakok erényeit hozta vissza darabjaiba. Ibsen a görög sorstragédiák analitikus módszerével és a szimbolizmussal újította meg a drámairodalmat.

Gyermekkora1828. március 20-án született a norvégiai Skienben. Gyermekévei nélkülözéssel teltek, megismerte a társadalmi lecsúszás és a szegénység átkát. 15 éves korában kenyérkereset után kellett néznie. 1844-ben gyógyszerészsegédnek állt Grimstadtban, de festő vagy orvos szeretett volna lenni. Ifjú éveinek meghatározója volt a magány és az emberkerülő életmód. Húszévesen kezdett foglalkozni az irodalommal. Első kísérletei még a grimstadti időkben születtek. Főképp gúnyverseket írt a városka pöffeszkedő és jómódú polgárairól, műveit rajzaival is illusztrálta.

Indulása Az 1848-as szabadságmozgalmakat jogosnak és szükségszerűnek tartotta. Verssel emlékezett meg a magyar szabadságharcról is (Magyarország 1849), és verssel szólította fel 1863-ban a svéd és a norvég fiatalokat a németektől szorongatott dánok megsegítésére.

1850-ben született első drámája, a Catilina. Mivel darabját nem sikerült színpadra állítania, a fővárosba, Krisztiániába (ma Osló) költözött. Barátaival 48-as szellemű ellenzéki lapot alapítottak (Illustreter Nyhedsblad). Itt jelentek meg Ibsen versei és drámái, itt publikálta először a modern színházról vallott nézeteit. 1850-ben itt mutatták be a Hősök siralma című verses történelmi drámáját.

A norvég Nemzeti Színház rendezője1851-ben a Norvég Nemzeti Színházhoz hívták. 1851 és 1857 között a bergeni színházrendezője,dramaturgjaés házi szerzője volt. Első drámaírói korszakának munkái főképp a norvég történelmi múltból és mondavilágból táplálkoznak. 1852-ben tanulmányutat tett Koppenhágában és Drezdában. 1855-ben mutatták be Östraati Inger asszony című drámáját. A következő évben készült el A solhaugi ünnep.

1858-ban megnősült. Később újra Krisztiániába költözött, mert elfogadta az itt alakuló Norvég Színház művészeti vezetői állását. Csekély fizetése és a rendszertelen folyósítás jelentős adósságot halmozott fel. A színház 1862-ben csődbe is ment, így Ibsen pénz és állás nélkül maradt feleségével és kisfiával. Ebben az évben készült elA szerelem komédiája című műve.

Az anyagi nehézségek ellenére ezek az évek művészileg jelentős helyet foglalnak el életében. „A Norvég Színház a norvég nemzeti eszmének s a norvég köznyelvnek az irodalomban való érvényesítéséért küzdött, szemben a Krisztiániai Színházzal, amely teljesen dán hatás alatt állott” (Kúnos László). Jellemző, hogy a Hősök Helgelandon című darabját a Krisztiániai Színház ugyan elfogadta, de sohasem tűzte műsorára. Ibsen ebben a norvég irodalom háttérbe szorításának szándékát látta.

Dániel Anna: Ibsen, Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1966