Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809–1852) a XIX. századi orosz irodalom meghatározó alakja, Puskin mellett őt tekintik az orosz nyelvű irodalom megalapozójának. Dosztojevszkij így méltatta: „Mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk elő.”

Eredeti foglalkozása hivatalnok volt, kísérletezett a színjátszással is, később történelmet tanított, 1835-től már csak az irodalommal foglalkozott. Írói pályafutását elbeszélésekkel kezdte (Esték egy gyikanykai tanyán,1831–32). Korai műveire még a romantika motívumai jellemzőek, de második novelláskötetének (Arabeszkek,1835) elbeszéléseit már a realizmus stílusjegyei jellemzik (pl. Tarasz Bulba, Egy őrült naplója). Híres művei A revizor(1836) című dráma és a Holt lelkek(1842) című befejezetlen regény. Gogol eszmeiségének, esztétikai elveinek megértése szempontjából jelentősek személyes jellegű írásai is: Egy szerző vallomásai (1847), Válogatás barátaimmal folytatott levelezésemből (1847).

Az 1830-as évek végén emigrációba vonult. Ennek oka, hogy A revizor bemutatása után (1836) valóságos üldözési kampány indult ellene hazájában, s az amúgy is gyenge idegzetű, depresszióra hajlamos író elmenekült Oroszországból. Évekig élt Németországban, majd Rómában telepedett le, s csak 1848-ban tért vissza szülőföldjére. Élete utolsó szakaszában egész addigi munkásságát átértékelte, régi eszméivel meghasonlott, a vallásba menekült, majd búskomorságba esett.

Betegsége kihatott írói tevékenységére is: a Holt lelkekmásodik részének egyes kéziratait, vázlatait elégette, újraírta, majd később ismét elégette az elkészült szövegeket. Vagyonát szétosztotta a szegények között, úgy érezte, hogy Oroszországot, a világot csak a vallási megújhodás mentheti meg. Nézetei sokban emlékeztetnek a későbbi évtizedek nagy íróinak, Dosztojevszkijnek és Tolsztojnak a felfogására. Hosszas betegeskedés, nélkülözések, önsanyargatások után 1852-ben halt meg Moszkvában.

Bakcsi György: Gogol, Gondolat, Bp., 1982

Lieber László: Az alakok értéktudata Gogol és Csehov prózájában, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1995

Fejér Ádám: Gogol és a polgárosodás gúnyrajza, József Attila Tudományegyetem, Szeged, 1998