Tanító szándék: Nem véletlen, hogy több elbeszélésében is a gyerekek játsszák a főszerepet. Állhatatosan hitt abban, hogy az általa elutasított, erkölcseiben romlott világban létezik tisztaság, romlatlanság, és ennek megtestesítői a gyerekek, illetve az egyszerű falusi emberek. A novellákban nem ritkán némi didaktikus példázatjelleg is érezhető.

Gárdonyi legsikerültebb írásai Az én falum(1898) című kötet elbeszélései. A falusi tanítóként szerzett élményein alapuló történetekben a külső elbeszélő (narrátor) módszerét alkalmazza. Az elbeszélő (a legtöbb műben a tanító úr) így elsősorban közvetítője, független, külső tanúja az eseményeknek, eltávolítva önmagát és a befogadót is a történésektől. Ritkán mond ítéletet, sommás véleményt.

A parasztság tragédiája: Elbeszélései alapján következtethetünk a magyar vidék súlyos elmaradottságára, nyomorára, ugyanakkor egyes történeteiben felcsillan a mikszáthi humor is (pl. A nagy eff). Gárdonyi, Mikszáthhoz hasonlóan, pesszimistán ítélte meg Magyarország társadalmi állapotát, és némiképp el is túlozza a falu és város, vidék és főváros ellentéteit (a falusi emberek tragédiáiban sokszor szerepe van a távol élő földbirtokosnak, tulajdonosnak). A meglévő társadalmi különbségek, a hátrányos helyzet, a magasabb rendű erkölcsiséggel, lelki tisztasággal egyenlítődik ki. Móricz szerint „ővolt az első író, aki a parasztot mint individuumot ismerte fel”.

Az öreg tekintetes: Az alkotói szándék sok esetben a figyelmeztetés, szembesítés ezzel a problémával. Ez az ellentét határozza meg Az öreg tekintetes (1904) című kisregényének cselekményét is, melynek főhőse Gárdonyi életérzését is szimbolizáló idealizált figura: Csurgó úr régi erkölcsű, vidékies, patriarkális ember. Elveszíti vagyonát, szeretteit és hitét az emberekben, idegenül mozog a főváros világában, nem tud beilleszkedni, és családjával is összekülönbözik (vagyonát veje elkártyázza). A kisregény valós eseményen alapul, egy korabeli újsághír (a Ferenc József híd közelében egy volt földbirtokos a Dunába vetette magát) alapján építette föl regényét a szerző. A történet, bár főhőse valóban idealizált alak, hitelesen mutatja be a századforduló ellentmondásait.

Göre Gábor-történetek:Gárdonyi életművének része az a parasztcsúfoló levélsorozat (1892-től), mely igen népszerű volt a maga korában. Az eredetileg élclapok hasábjain megjelenő leveleket később könyv alakban is kiadták Göre Gábor-történetek címen. A levelek vaskos humora, a szereplők idiotizmusa, a képtelen események és nem utolsó sorban a nyelvi sajátosságok (idétlen helyesírási hibák, rövidítések) tényleg komikusak, nevetségesek, de hatásuk valószínűleg túlnőtt az írói szándékon. A tréfás történeteket sokan komolyan vették, elhitték a parasztember abszurd ostobaságát, ezért az író később nem folytatta a sorozatot: úgy érezte, hogy az általa igen becsült és tisztelt parasztságot éri méltánytalanság miatta.