Gárdonyi Géza Gárdonyi (eredeti nevén Ziegler) Géza (1863–1922) tanítóképzőt végzett Egerben, majd a Dunántúl falvaiban (Karád, Devecser, Dabrony) tanított, később több vidéki nagyvárosban (Győr, Arad, Szeged) újságíróskodott. 1897-ben Egerbe költözött, kisebb megszakításokkal itt élt élete végéig.

Megpróbálkozott a fővárosi élettel is (1891–96 között a Magyar Hírlapmunkatársa volt), de a nagyvárosi lét idegen volt számára. 1903–1906 között legjobb művészbarátjával, Bródy Sándorral és Ambrus Zoltánnal együtt szerkesztették a Jövendő című progresszív irodalmi hetilapot.

Művei: Műveinek egy része évtizedek óta az irodalmi olvasókönyvekben szerepel, történelmi regényei (Egri csillagok,1901; A láthatatlan ember,1902) szintén az irodalmi nevelés alapműveivé váltak. Ennek egyik magyarázata, hogy sok-sok elbeszélésének és regényének is gyermekek a hősei, illetve a gyermekkortól követi végig sorsát hősének, miközben a történet hátterét a magyar történelmi múlt meghatározóan fontos korszakai adják. Történelmi mű az Isten rabjai (1908) című regénye is.

Autodidakta:Gárdonyi Géza munkásságával kapcsolatban hangsúlyozni kell a szerző autodidakta voltát. Rengeteget olvasott, művelődött, személyes kutatásokat végzett, elsősorban a történelem és a különböző keleti vallások érdekelték. Munkamódszeréhez is hozzátartozott a kutatás. Az Egri csillagok megírása előtt sokat foglalkozott a török kultúrával, Isztambulba is elutazott. Híressé váltak titkosírással írt jegyzetei is.

Fontosabb művei: Álmodozó szerelem(1886), A lámpás(1894), Pöhölyék(1895) – regények; A bor(1901) – színmű.

Autodidakta: (gör.) Olyan ember, aki iskola nélkül, önerőből sajátít el bizonyos ismereteket.