Strindberg, August
(1849-1912): svéd író, drámaíró. Zaklatott élete volt; írói munkásságában kora minden szellemi válságát beteges túlérzékenységgel követte nyomon. Keserves gyermekkorát írta meg A cseléd fia c. művében. A vörös szoba c. regényében a 70-es évek svéd társadalmi és művészeti életéről rajzolt szatirikus képet. Novelláival a naturalizmus egyik első svéd képviselője. Amikor Franciaországban, majd Svájcban orosz forradalmár emigránsok között élt, egy időre közel került a szocialista eszmékhez. Rossz házassága és válásának hatása alatt nőgyűlölet vett erőt rajta, ami számos munkájában (Vallomások), elsősorban drámáiban (Az apa, A pajtások) jutott kifejezésre. Elfordult a forradalmi gondolattól és műveiben Nietzschével rokon, a felsőbbrendű ember önzését és gyűlöleten alapuló erejét elismerő elveket hirdetett (A hitelező, Viharos tengeren), majd romantikus misztika, vallásos érzés uralkodott el rajta (Inferno, Legendák). Pályája végén ismét közeledett a szocialista munkásmozgalomhoz. Történeti drámaciklust, szimbolikus, szürrealista jellegű színműveket (Húsvét, Haláltánc), misztériumdrámákat, mesejátékokat (Hattyúvér) írt. Szélsőségeket végigjárt szellemi fejlődését írta meg az Egy lélek fejlődésében.
