(1799-1837): orosz költő, az új orosz irodalom, a modern orosz irodalmi nyelv megteremtője. Élete vérbeli romantikuséhoz híven rendkívül kalandos, fordulatokban gazdag. Főnemesi család sarja, anyai dédapja egy kis etióp fejedelemség ura volt, mint túsz került Konstantinápolyba, majd Oroszországba. ~ nem mindennapi temperamentumot örökölt. Szülei nem sokat törődnek vele: francia nevelők közt nő fel - akárcsak regényhőse, Anyegin ("Először egy Madame nevelte, / Majd egy Monsieur kezébe jut"). Nem is csoda hát, ha rövidesen bohém válik belőle. Bohém, akit a hölgyeken és szalonokon túl a politika is csábítgat. Természete szerint szabadgondolkodó, s mint ilyen nem túl szívesen látott vendég a cári Oroszországban. Hamarosan "ki is tessékelik" hazájából: büntetése száműzetés a dekabrista mozgalombeli részvételéért. Hat év kaukázusi és krími utazgatás után a cár visszarendeli őt Moszkvába. A felcsillanó remény azonban meglehetősen hiú. Rendőri megfigyelés alatt tartják: maga a cár cenzúrázza Puskin verseit, Szerb Antal szerint "nem sokkal több intelligenciával, mint a hivatásos cenzorok". Önpusztító életvitelét a kudarc-élmény, hogy nem válhatott az orosz irodalom szervezőjévé, csak fokozza. Ebbe a "háztartásba" csöppen bele felesége, Natalja Nyikolajevna Goncsarova, az alig 18 éves "ünnepelt udvari szépség" (Szerb), akiről azonban kiderül: nem a családi béke letéteményese. Puskin méltatlan hivatalnoki munkát végez, hogy újdonsült asszonyának megszokott életszínvonalát biztosítsa. A becsvágyó asszony becsületét védi akkor is, amikor párbajba keveredik egy francia kalandorral. Halálos sebet kap… nyomában azonban felröppen a kósza hír: talán a cár keze is szennyes. . . Főbb művei: Jevgenyij Anyegin, Szabadság, Falu, A kaukázusi fogoly, Borisz Godunov (dráma), Dubrovszkij (próza), A kapitány lánya (próza), Pikk dáma (próza).
