Charles Baudelaire Élete Charles Baudelaire (e. sárl bódler; 1821–1867) gazdag polgári családban született Párizsban. A jólétet azonban hirtelen elszegényedés követte: apai örökségét elpazarolta. Ifjú korában tett nagy tengeri utazása az Indiai-óceánon élete végéig meghatározó élménye maradt, költészetének visszatérő motívumai az egzotikus tájak, nők és az utazás.

A polgári életet elutasította, tudatosan lázadt ellene. Bohém, nagyvilági életet élt, extravagáns volt öltözködése, kábítószereket fogyasztott, egyszerre volt az érzéki, szabad szerelem és a tisztán szellemi szerelem hirdetője, költészetében is megjelenik hit és hitetlenség ellentéte.

Sokat szenvedett művész volt. Magánéleti problémái (anyagi gondok, anyjával, mostohaapjával való ellentétei) mellett támadások érték a kritika (bár például Victor Hugo nagy lelkesedéssel üdvözölte kötetét) és a hatalom részéről is. A Romlás virágai miatt – erkölcstelenség vádjával – perbe fogták, el is ítélték. Öngyilkosságot is megkísérelt, élete végén pedig még távol-keleti útján szerzett vérbaja miatt megbénult. 1864-től Brüsszelben élt. Párizsban halt meg, 1867-ben.

Művei Alkotói tevékenységét bohémsága, a külsőségekben szándékos botránykeltés mellett a kemény, tudatos munka, a pontosság, alaposság jellemzi. Bár életműve nem nagy, tanulmányai, kritikái s nem utolsó sorban kötetei (A Romlás [Rossz] virágai, 1857; A fájó Párizs–Kis költemények prózában, 1869) nagy műgonddal, jelentős ismeretapparátussal és szerkesztettséggel készített alkotások.

A költészetben és az elméletben az ő írásai indítják el a változási folyamatokat, a legtöbb francia impresszionista-szimbolista költő példaképként tekintett rá. Ami az impresszionista költészet lényege, s amely alapján élesen elhatárolható a romantikus lírától, annak gyökerei – látomásosság, asszociativitás, jelképiség, a lírai én megalkotottsága, „szerepbe helyezése” – az ő költészetében jelentek meg.

SpleenJelentős hatást tett az utókorra életidegenségének, a kiábrándultság összetett érzésének (spleen) megfogalmazása. Az érzelmi-gondolati ambivalenciák, a bizonytalan és pesszimisztikus jövőkép, a személyes drámaiságát is jelző dekadencia nem szerep, hanem a modern ember bizonytalansága. Baudelaire számára a dekadencia nem póz és nem is cinikus-szkeptikus életfilozófia, hanem a világ és az én megélt-átélt ellentmondásos viszonyainak, személyes csalódásainak művészi kifejezése.

spleen: (ang.); a XIX. században jelentkező, a romantikára jellemző világfelfogás; az élet értelmében és értékében való kételkedés, a boldogság elérhetetlenségének érzése, kiábrándulás, lemondás, pesszimista szemlélet jellemzi. Legjelentősebb képviselői: Byron, Puskin, Musset, a magyar költészetben: Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor (a Felhők-korszak dalaiban), Vajda János.

dekadencia: hanyatlás; a hanyatlás életérzésének kifejezése az irodalomban

Gautier, Théophile: Baudelaire, Palatinus-Könyvek Könyvkiadói Kft., Bp., 1997

Korompay H. János: Műfordítás és líraszemlélet, Akadémiai Kiadó, Bp., 1988