VAUTRIN

A főszereplők sorsának alakulásában, a regény cselekményében fontosak a mellékszereplők. RastignacraVautrinvan a legnagyobb hatással, ez a démonikus, rendkívül szuggesztív, nagystílű, okos és ravasz bűnöző, az író egyik kedvenc visszatérő alakja. Az „eredeti nevén” Jacques Collins a párizsi alvilág egyik irányítója, az alvilág pénztárnoka. Titokzatos, félelmetes ember, senki sem tudja, hogy mivel foglalkozik, de mindenki sejti, hogy a panzió számára rejtekhely. Az is gyanússá teszi, hogy festi pofaszakállát és parókát hord, de senki sem mer belekötni, mindenki tart tőle.

Kulcsfigurávákét ok miatt válik. Egyrészt, mert beavatkozik Rastignac életébe, megérzi a fiatalember gyengeségét, bizonytalanságát, és ördögi üzletet ajánl neki. Bár Rastignac első fölháborodásában elutasítja, később tulajdonképpen követi Vautrin tanácsait. Másrészt az író szócsöveként ő mondja ki a lesújtó igazságot a társadalomról.

Vautrin ellentmondásosalakja a regénynek. Független, önálló személyiség, mindig tudja, hogy mit akar, és hogy akaratát hogyan érvényesítse; végtelenül cinikus, ugyanakkor férfias határozottsága, okossága, ügyessége (például megjavítja az elromlott zárakat), tájékozottsága, örökös vidámsága, szolgálatkészsége és nem utolsó sorban fizikai ereje vonzóvá is teszi.

Az elbeszélő jellemzésében is hangsúlyozott domináns masculinvonások nemcsak külső jegyek, hanem – metaforikusan – Vautrin képviseli a világ „nemi kettősség”-éből a férfi oldalt (kezdeményezés, erő, határozottság). Vele szemben Rastignac – gyengesége, határozatlansága, befolyásolhatósága, „elfogadó” magatartása okán – a femininum. Semmiképpen sem nevezhető azonban Vautrin pozitív hősnek. Erőszakossága, számító ravaszsága, kegyetlensége taszító.

HELYE A REGÉNYCIKLUSBAN

Más regényekben való fölbukkanásai leplezik le Vautrin igazi arcát. A Kurtizánok tündöklése és nyomorúságacímű műben mint főszereplő (Herreraabbé) még erőszakosabban, még aljasabb eszközökkel avatkozik be mások életébe: teljesen behálózza a még Rastignacnál is gyengébb, befolyásolhatóbb LuciendeRubenprét (e. lüszien rübampré), és mint egy sakkjátékos játszik az emberekkel, sorsokkal.

JELLEMROKONAI

Érdemes összevetni Vautrin jellemét egy másik híres francia regény fegyenchősével, Victor HugoNyomorultak című művének főszereplőjével, JeanValjeant-nal (zsan valzsan). A két jellem szembeállítása sokat elárul a romantika és a realizmus (kritikai romantika) világról és emberekről alkotott képéről. A későbbi korok irodalmából talán Bertolt BrechtKoldusoperacímű drámájának bűnöző-főhőse áll legközelebb Vautrinhez, bár Bicska Maxi messze nem olyan nagystílű figura, mint Balzac hőse.

NUCINGEN BÁRÓ

Jellegzetes – szintén több műben szereplő – figura a végtelenül pénzsóvár, minden szempontból visszataszító bankár, Nucingenbáró,Goriot kisebbik lányának, Delphine-nek a férje. Ő testesíti meg az erőszakos nagypolgár típusát, akit talán a leggyűlöletesebb alakként jelenít meg az író műveiben. Ő is mások sorsába igyekszik beavatkozni, de Vautrinnel szemben benne semmi férfiasság, semmi erő nincs. Aljasul kihasznál mindenkit, számára egyetlen érték létezik: a pénz. Tudja, hogy a pénz hatalom, sznobsága azonban nem teszi olyan nagy formátumú egyéniséggé, mint a hozzá hasonló eszközökkel is manipuláló bűnözőt. Minden gesztusa taszító, ellenszenves, az arisztokrácia világába való törekvése szánalmas és nevetséges is. Nucingennek nincs jelentősebb szerepe Rastignac sorsának alakulásában e regényben, de a későbbi művekben üzletfelekké válnak, és Rastignac az ő lányát veszi majd feleségül.

GOBSECK

Szereplő-párja az öreg uzsorás, Gobseck is, de benne van bölcsesség, Vautrinqhez hasonlóan ő is a balzaci igazságok egyik kimondója.

VAUQUER-NÉ

A női szereplők igen sokfélék a Goriot apóban. A fő helyszín, a panzió tulajdonosnője, Vauquer-nékomikus, anekdotikus figura. Buta és számító, csúnya, elhanyagolt külsejű, de előkelősködő. Az ő életében, gondolataiban is a pénz az egyetlen igazán fontos dolog. Panziójában úrnőként él,

igyekszik irányítani a lakók és a szolgák életét, szemtelen kíváncsisága, tolakodó viselkedése ellenszenvessé és nevetségessé teszik az „alapjában jó asszony”-t.

LANGEAIS HERCEGNÉ

Szintén komikus mellékszereplőLangeais hercegné (Antoinette), Beauséant-né „barátnője”. A hercegné együtt érkezik Rastignackal Beauséant-néhoz látogatóba. Célja, persze csak az, hogy a vikomtnét megbántsa – ő árulja el, hogy Ajuda Pinto márki (a vikomtné szeretője) kit készül feleségül venni –, de bekapcsolódva Rastignac és unokanővére beszélgetésébe, sok mindent elárul Goriot-ról és lányairól. Nevetséges és bosszantó tulajdonsága, hogy – miközben mindent tud – képtelen a neveket megjegyezni (hol Moriot-nak, hol Toriot-nak vagy Doriot-nak nevezi az öreget).

COUTURE-NÉ

Couture-né és Victorinetipikus áldozatok. Személyiségüket vonzóvá teszi tisztességük, becsületességük, de az író azt is egyértelműsíti, hogy képtelenek saját sorsukat irányítani, mások akaratának kiszolgáltatottjai. Valódi előkelőségük, eleganciájuk a lakótársak fölé emeli őket (elsősorban az özvegyet), de Victorine sorsa szánalmat keltő és tragikus is (ezt az elbeszélő hangsúlyozza).

DELPHINE ÉS ANASTASIE

Goriot két lánya, Delphine és Anastasie (Goriot kedves becézésével Nasie) ellentmondásos személyiségek. Életük a kívülállók számára irigylésre méltó, de fokozatosan világossá válik, hogy boldogtalanok. Boldogtalanságuk, kitörési kísérleteik sok mindenre magyarázatot adnak, egy dolog alól azonban nem menthetők föl: apjukkal szembeni viselkedésük megbocsáthatatlan. Őt teszik felelőssé „balsorsukért”, őt büntetik saját kudarcaikért, érzelmileg zsarolják. Ez a viselkedés az író jó pszichológiai érzékét, emberismeretét bizonyítja, lélektanilagindokolt. Számtalan esetben alázzák meg apjukat, könyörtelenek, nem fogják föl, hogy apjuk áldozatot hoz értük, hogy életét is képes föláldozni boldogulásukért. Nem „született rosszaságuk” miatt válnak ilyenné, de jól példázzák, hogy milyenné teszi az embert a világ íratlan törvényeihez, a társadalmi szokásokhoz való alkalmazkodás. Végtelenül önző emberek, akik lelkifurdalás nélkül teszik tönkre apjukat, valóságosan és képletesen is kizsigerelik az öregembert. Kettejük közül Delphine szerepe fontosabb Rastignac életében, kapcsolatuk azonban nem szerelem, hanem valamiféle érdekszövetség. Rastignac segíti Delphine sznob vágyainak beteljesülését (például elviszi az operába), a fiatalember számára pedig több szempontból is „jövedelmező” a gazdag bankár nejének szerelme.

BEAUESANT-NÉ

Egyetlen valóban előkelő, igazi nagyvilági hölgy szerepel a történetben, Rastignac távoli nagynénje, Beauseant-né. Jellemét, szerepét pozitívvá teszi természetes eleganciája, szépsége, tisztánlátása, józansága. A vikomtné jóindulatú segítője az ifjú Eugene-nek, az ő révén jut be a felső tízezer világába, tőle kap ajánlólevelet. Tanácsai gyakorlatiasak, hasznosak, nagy mértékben befolyásolják Rastignac sorsát. Szerepe a főhős életében csaknem olyan jelentős, mint Goriot-é, Vautriné. Keserű, kiábrándult ítélete a társadalomról éppoly fontos, mint Vautrin véleménye, ezáltal a regény üzenetével kapcsolatban szerepe is hasonlóvá válik Vautrinéhez.