Balzac bár már a húszas évektől írt, valódi művészi alkotópályája csak a harmincas években indult. Ekkor, „életútjának felén” – fogalmazódott meg benne, hogy Dante Isteni színjátékának mintájára megírja az ember való világbeli, XIX. századi „útjának” történetét. Regényciklusának alapja – a dantei mintához igazodva – a hármastagoltság.

Három nagy témaköre: az erkölcsi tanulmányok, afilozófiai tanulmányokés az elemző tanulmányok. A tanulmányok elnevezés jelzi, hogy az író a tudományos elemzés módszerének (is) tekintette az írást.

Az Emberi színjáték roppant vállalkozás, több mint kilencven regény, kisregény alkotja. Ezeket nemcsak a nagy témakörök foglalnak rendszerbe, hanem a visszatérő alakok (pl. Gobseck, Nucingen báró, Rastignac, Vautrin, Bianchon doktor) is. A többnyire lezárt, befejezett cselekményű művek között – a metaforikus, szimbolikus és tematikus összefüggések mellett – a visszatérő szereplők úgy teremtenek kapcsolatot, hogy mintegy „magukkal hoznak” a történetbe egy másik vagy több más történetet. Balzacban1833 táján vetődött fel a visszatérő figurák ötlete, ezért korábbi műveit is – melyek részévé váltak a regényciklusnak – átdolgozta.

„Tanulmányainak”, „tudományos módszerének” alapja a megfigyelés és a kifejezés (megjelenítés), irodalmi alakjai valóban élnek, társadalmi viselkedésük, magatartásuk, problémáik, gondolataik a világban élő, létező emberek gesztusai, cselekvései, gondjai. Balzac a korabeli tudományok mindegyikére támaszkodott, írói munkája során valóban felhasznált tudományos eredményeket, megfigyeléseket is. Ha történetében jogi, közigazgatási, netán orvosi kérdések bukkantak föl, szakemberekkel konzultált, különböző betegségleírásai pedig pontos, korrekt orvosi diagnózisok.

Barbéris, Pierre: Balzac, egy realista mitológia, Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1978

Köpeczi Béla: Balzac és az Emberi színjáték In: Emberi színjáték X. kötet, Magyar Helikon, Bp., 1964

Martonyi Éva: Poétika és narráció Honoré de Balzac Emberi színjátékában, Akadémiai Kiadó, Bp., 1998