A kötet egyik legjelentősebb verse a Húsvét előtt (1916), melyet Babits maga olvasott fel 1916. március 26-án a Zeneakadémián rendezett Nyugat-matinén.

A költemény a szellem emberének bátor helytállása, valóságos lázadás a korabeli gondolkodásmód ellen. A háborúellenes költészet legnagyobb darabja. Műfaja rapszódia. A klasszikus forma már feltöredezett, helyette itt a szabadvers kínálkozik legalkalmasabbnak a gondolatok kifejezésére.

A képalkotás és a vers dinamikája az expresszionizmus hatásáról tanúskodik. A felfokozott lélekállapot, a szenvedély nem tűri a szabályosságot. Ennek az eredménye a hosszabb és rövidebb rímtelen sorokból álló zaklatott versforma.

A cím a keresztény feltámadás ünnepére utal, és a béke eljövetelét előlegezi. A vers szerkezetét, illetve az egyes részek hosszát a gondolati egységek szabják meg, a sorhosszúságot pedig az érzelmi intenzitás. Az alapvető mondattípus a többszörösen összetett, alá- és mellérendelés. Kettő kivételével (kijelentő) mindegyik felkiáltó vagy felszólító (önfelszólítás a kinyilatkozásra) modalitású. A bonyolult mondatépítkezés bizonyítéka lehet Babits mondatmegújító szándékának. A vers gondolati egységét a főmondat és a hozzá kapcsolódó mellékmondatok viszonya határozza meg.

A vers központi gondolata a háború értelmetlenségének kimondása és a béke akarása. A vers érzelmi és intellektuális csúcspontján szinte artikulálatlanul robban ki a felkiáltás:

„hogy elég! hogy elég! elég volt!

hogy béke! béke!

béke! béke már!

Legyen vége már!”

Ötször tér vissza a szenvedést is vállaló feltételes mellékmondat („S ha kiszakad ajkam, akkor is”), amely előkészíti a 9–10. versszak üzenetét.

A vers legfőbb üzenete a békevágy. A vers célja ennek kinyilvánítása. A kimondásnak azonban számos akadálya van. Az egyik az, hogy oly mély és intenzív az embertelenség korszakának elutasítása, és oly végső pontjára jutott már a fájdalom, hogy nehezen artikulálható. A másik pedig a kimondott szó hitelében való kételkedés. Hiszen a háborút éltetők a „nemzetmegmentő” kifejezés ugyanúgy használták, mint az ezzel szemben álló gondolat képviselői. Kinek van hát igaza? Hasonló gondolat merült fel Adynál is. Csak a humánum, az emberiesség oldalán állók vallják az igazat, az uszító politika emberellenes. De vajon megértik-e az üzenetet a címzettek?

A költő feladata, hogy a szó által megvilágosítsa a kételkedőket. Babits verse ennek a költői szerepnek a szolgálatában íródott. Az átélés intenzitása azonban továbblendíti a kinyilatkoztatót.

A vers motívumai között található olyan is, amely tudatosan Vörösmarty költészetének motívumvilágát idézi. A háború érzékeltetésének „pokoli malom” képe Vörösmarty A vén cigány című versére utal:

A malom-képzet leromboló, pokoli képeinek korábbi megjelenése Berzsenyi A magyarokhoz II. című versében figyelhető meg:

A háború őrültségének, esztelenségének érzékeltetésére használt „vak” jelző többször is visszatér a versben. Rába György rámutatott, hogy e jelző a schopenhaueri filozófia motívumaként kap helyet Babits versében. Jelentésmezője az értelmes rendező elv nélküli, Isten nélküli világ tragikumát fejezi ki:

Az eltiport ember képe pedig feltehetően Petőfitől ered. Az Egy gondolat bánt engemet című versben olvasható:

A záró rész himnikus szárnyalása szorosan kapcsolódik a címben kifejezett „várakozáshoz”. A „ragyog az ég sátra” kifejezés a Beethoven IX. szimfóniájának IV. tételében megszólaltatott Schiller-vers, Az örömhöz című soraira utal: „testvérek, a csillagsátor fölött él mennyei atyánk.”

Rapszódia: eredetileg a görög rapszodosz által előadott elbeszélő költemény; mai értelmezése: lírai műfaj, hangulati vagy érzelmi szélsőségek közt csapongó verstípus, az óda műfajcsoportjába tartozik, rokon műfajai: dithürambosz, himnusz.