A Húsvét előtt hangulatánál jóval elkeseredettebb a látásmód a Fortissimo című költeményben. 1917. március 1-jén jelent meg a Nyugatban. Az ügyészség istenkáromlás vádjával eljárást indított, és elkobozta a megjelent számot.

A cím olasz eredetű zenei műszó, jelentése: legerősebben, a legnagyobb hangerővel. A Húsvét előtt már-már artikulálatlan kiáltása megsokszorozott erővel hangzik fel a Fortissimóban.

A vers központi képe az „alvó vagy halott Isten”. A forrás Goethe vagy Nietzsche. Csak ezzel a feltevéssel képes magyarázatot adni a költő a század nagy borzalmára. Az irgalmas, élő Isten nem engedheti meg az emberek értelmetlen pusztulását. A felé kiáltó narrátor anyák fájdalmas sírását hangosítja. A leginkább vitatott rész a második szakasz káromlásra utaló kontextusa:

„[...]mi káromolni

tudunk még, férfiak! Ma már

hiszünk káromlani érdemes

alvó magasságot a Sorsban.”

A végső kétségbeesés, a biztonság hiánya, az értelmetlen öldöklés kiváltotta harag szólaltatja meg ezt a hangot. Jogossága vitathatatlan, az ellene felhozott vád értelmetlen.

szerk., vál. a szöveget gond. Téglás János: A vádlott, egy Babits-vers: a Fortissimo-ügy aktái, Tótfalusi Tannyomda, Bp., 1995