TÖBBSZINTŰ SZERKEZET

A Tragédia egy szisztematikusan megalkotott kompozíció, szerkezetetöbbszintű.

Az első három és az utolsó úgynevezett bibliai szín keretbe foglalja a történelmi színeket. A bibliai színekben Madách részben a Biblia szövegére támaszkodik, de természetesen értelmezi is a történetet. A világ teremtésének látomása, a világ gépezetként való megjelenítése középkori, felvilágosodás kori képzetekből építkezik. Az Úr égi királyként, uralkodóként való megjelenítése, az angyalok és Lucifer alakja is tradicionális. A 15. szín a költő leleménye.

SZINTÉZISEK LÁNCOLATA

A történelmi színekben Madách az európai történelem nagy vagy általa jelentősnek tartott korszakait ábrázolja, Ádám és Éva álmaként. A Tragédiafiktív világában így a „valóság”, a történelem válik fikcióvá a mítosszal szemben.

A történelmi színek egymásutániságát a kronológia szabja meg, és a hegeli triáda (tézis-antitézis-szintézis) kapcsolja össze. Egy-egy szín a megelőzővel és az utána következővel alkot szintézist, így a megjelenített korok tulajdonképpen szintézisek láncolatát alkotják. Ez a kapcsolatrendszer képezi a mű eszmei-ideológiai „ritmusát” (emelkedés-süllyedés). A rabszolgaság (tézis) és egyéni szabadság (antitézis) világát (Egyiptom) így váltja fel a kollektív szabadság eszméje (szintézis; Athén – emelkedés), s az ebben a világban megfogalmazódó antitézis (a népakarat demagóg értelmezése) vezet az élet élvezetének, a társadalomtól való elfordulásnak a világába (szintézis; Róma – süllyedés).

A tézisek antitézissé válása is ritmikus, mint ahogy a későbbi színekben az eszmék némelyike újrafogalmazva megismétlődik, s ez az egymástól távol eső színeket is összeköti. Az emelkedés-süllyedés ritmusa a párizsi színben teljesedik ki. A kompozíciós értelemben vett centrális szín eszméje (szabadság, egyenlőség, testvériség) magában foglalja az összes korábban megfogalmazódott pozitív eszmét, mintegy minden korábbi eszme szintézisét jelenti.

PÁRIZSI SZÍN: ÁLOM AZ ÁLOMBAN

A párizsi szín jelentőségét szimbolizálja a fikció újabb szintje: álom az álomban, a történelmet álmodó Ádám Keplerként álmodik a forradalomról. Kiszabadul a luciferi bűvkörből, nem véletlen, hogy Lucifernek ebben a színben nincs szerepe, csak hóhérként van jelen. Az emelkedés-süllyedés fázisaiban a párizsi szín a tetőpont, s az előrehaladás e színtől kezdve egyben folytonos „lefelé haladás” is.

FORDULÓPONT: A LONDONI SZÍN

A fordulópontot – nem véletlenül – Madách jelene (londoni szín) jelenti. A londoni színnel zárul le az „ismert világ kora”, s a következő színek már az utópiaszínei. A folytonos lefelé haladás, a pesszimista jövőkép (falanszter-szín, eszkimó-szín) az emberiség pusztulását vizionálja. Madách részben kora természettudományos eredményeire is támaszkodott (ekkor vált tudományosan bizonyítottá, hogy a Föld története véges), de a tudományos igazságot szimbolikusan értelmezve összekapcsolta az emberiség hanyatlásával, pusztulásával.

A francia forradalom eszméinek, a korábbi pozitív eszméknek a torz visszatérése, az eszmék elkorcsosulása, végül az ember elállatiasodása azt jelzik, hogy Madách szerint az emberiség halálra ítéltetett. Ezért döntő jelentőségű a 15. szín, mert a „rémlátomás”-sal szemben – ha titokzatosan is –, de feloldja annak feszültségét. A befejezés értelmezhető úgy is, hogy Madách eszmei-ideológiai szinten nem megfogalmazva, de eljut az evolucionizmus, pozitivizmus, determinizmus meghaladásáig.