Anton Pavlovics Csehov (1860–1904) író, novellista, drámaíró Taganrogban született. Moszkvába végezte orvosi tanulmányait, már egyetemi évei alatt kórházakban dolgozott. Első műveit – szatirikus elbeszélések– is ekkor jelentette meg különböző élclapokban Antosa Csehonte álnéven.

Az 1880-as évek végétől független íróként a konzervatívNovoje Vremja munkatársaként dolgozott. Az egyik első orosz író, aki pusztán az írásaiból élt. Talán ez is magyarázza, hogy rengeteget írt, jól nyomon követhető, hogy szinte a hét minden napján megjelent egy-egy írása.

Igyekezett magát távol tartani a politikai mozgalmaktól, magánéletét, közéleti tevékenységét élesen elválasztotta művészi munkásságától. 1890-ben távol-keleti utazást tett, hosszabb időt eltöltött Szahalin szigetén, az orosz fegyencszigeten. Ennek emlékét őrzi egy útirajza (Szahalin), melyben részletes tárgyilagossággal ábrázolta a rabok iszonyatos életkörülményeit. A műnek olyan jelentős hatása volt, hogy a kormány a rabok életét javító intézkedéseket hozott.

Az 1890-es évek elején Csehov egy kisebb birtokot vásárolt Moszkva közelében, majd itt élt 1899-ig szüleivel és testvéreivel.

Ifjúkorától gyógyíthatatlan tüdőbetegségben szenvedett, amin nem segítettek a külföldi gyógykezelések és a fekete-tengeri nyaralójában, Jaltán eltöltött üdülések sem. 1904-ben a németországi Badenweilerben halt meg.

Útleírás: az epikai műnembe tartozó műfaj, a szerző utazásai során szerzett élményeit és tapasztalatait szubjektív módon fogalmazza meg benne, a szépirodalom határán elhelyezkedő műfaj akkor, ha a szerző dokumentatív pontossággal tudósít a „látottakról”