A Góg és Magóg fia vagyok én... kezdetű vers 1905-ben (dec. 24.) jelent meg először a Budapesti Naplóban. Eredeti címe Verses könyvem előtt volt. A költemény az Új versek kötet nyitó verse, hatásos felütése, korai ars poetica.

Lendületessége, kihívó, támadó hangvétele Petőfi A természet vadvirága című ars poeticáját idézi. Programvers, de nem általános művészi hitvallás, hanem kizárólag a beszélő személy, a lírai alany magatartására, feladatvállalására koncentráló program. A vers egyik kulcsszava (mégis) alapján nevezte ezt a költői attitűdöt Király István „mégis-morál”-nak.

A verskezdet indulatos, fenyegető kérdése szembeállítja az egyes szám első személyű beszélőt a konkrétabban később sem meghatározott „ti”-vel („...megkérdem tőletek”, később „Fülembe forró ólmot öntsetek... /Tiporjatok reám...”). Az indulat, az érzelmi telítettség fokozódik a további szakaszokban. Az első sor biblikus utalása, a földrajzi-történelmi helynevek, a lázadó vezér alakjának párhuzama végtelenné és időtlenné tágítják a vers világát.

A beszélő önmagát mitizálja, küzdelme, ádáz harca gigantikussá növekedik. A mindenkori lázadó szerepét vállalja föl az új eszmények, az új költészet képviselőjeként.

Látszólagos paradoxon az ősi (Verecke, „ősmagyar dal”; Vazul) és az új (Dévény, új idők új dalai) összekapcsolása. Ady a modernséget kizárólag az ősi, a tiszta (pogány) hagyományok továbbvitelével, új és ősi szintézisével tudta elképzelni. Más verseiben is nagy nyomatékot kap ez a kettősség. Vazul nem valós történelmi szerepénél fogva pozitív jelkép, hanem történelmi távlatban, a magyarságért való lázadásában. Ugyanilyen okból lehet negatív jelkép a történelmi hagyományban éppen ellentétesen értelmezett Pusztaszer.

Az új kor modern lázadója értelemszerűen „nyugat felől (Dévény) érkezik”, és szemben áll mindazzal, ami a „Kárpátok alatt” fogadja. Ady költészetének komplexitását jelzi, hogy egy versben is megjelenhet mindaz, ami számos költeményének témája. Ebben a versben az én-szerep mellett hangsúlyosan van jelen a magyarság kérdése, melyhez szorosan kötődik az élet is(„az élet új dalai”).A küldetéstudat összefonódik a küzdés, a harc motívumával, az új kor költője egy új és élő magyarság poétája akar lenni.

Az Ismeretlen Corvin-kódex margójára című híres publicisztikájából válik teljesen érthetővé Pusztaszer szerepeltetése a versben. Ady úgy gondolta, hogy a millenniumi évek ünnepei egy rosszul értelmezett magyarságtudatot erősítettek föl, Magyarország nemcsak „megállt” fejlődésében, hanem szinte visszafordult a múltba. Ez pedig nem az élet, hanem a halál, a pusztulás útja. Az ősi hagyományok, a dicső múlt csak modern szellemiségben és az új kor kihívásainak megfelelő modern szemlélettel őrizhetők meg. E modern szellemiség lényege a „nyugatiság”, európaiság.

A költemény kulcsszavai (új, mégis) szorosan összefonódnak a költészettel és a költői szerepvállalással. Az új szó az idő, a dal, az „énekes Vazul” és a szárnyak szavakkal, szókapcsolatokkal kapcsolódik össze, jelentése így többrétegűvé válik. Az új kor költője a modern költészet és stílus (új dal, új szárnyakon) képviselője, lázadása nem az ősi ellen szól, hanem épp annak megőrzésével az ősi, a hagyományos elferdítése ellen. Egyszerre vonatkozik tehát a jelző történelmi korra, költészetre, stílusra, művészi alapállásra. A mégis szó inkább a költői magatartás kulcsszava. A felvállalt küzdelem kimenetele kétséges („Hiába döngetek kaput, falat.”... „De addig, sírva, kínban, mit se várva”), azonban a beszélő számára nyilvánvaló, hogy csak az általa választott út a helyes. Hite eltántoríthatatlan, elszántsága a végsőkig kitart, minden gáttal, akadállyal szemben ezt képviseli.

progamvers: „olyan költői alkotás, amelynek funkciója van; egy tétel, esztétikai elv vagy irodalmi program ars poetikus kifejezése; különösen az avantgárd irányzatok kedvelik elméleti és gyakorlati célkitűzéseik megfogalmazásakor.

Párhuzam: hasonló motívumok, gondolatok, események, jellemek vagy szerkezeti elemek szabályosa visszatérése, ismétlése.