A Hiszek hitetlenül Istenben (1910) című költemény A Minden-titkok versei kötet Az Isten titkai ciklusában szerepel, és a kötet, valamint a ciklus címében is jelzett, sőt a vers végén külön nyomatékot is kapó titokzatosságra épül. Az egyes szám első személyű lírai alany válságos állapotban van. A versnek nincs tere és ideje, a szövegből nem derül ki, hogy pontosan ki a beszélő, milyen tavalyról és mostról beszél, hol áll meg „mint alvajáró”, mitől, miért beteg. A sok bizonytalansággal szemben nagyon is egyértelmű értékfogalmak állnak (szépség, tisztaság, igazság, jóság, Isten, Krisztus, Erény). A paradox figura etymologica(„Hiszek hitetlenül”) fejezi ki a beszélő alapvető viszonyát e fogalmakhoz. Ő a fontos, ő a „titkok titka”, de még önmagánál is „nagyobb titok” a benne élő elemi vágy ezen értékek megtalálására.

Az eszmélő, tudatra ébredő ember egyrészt testi-lelki szenvedései („Mert sohse volt úgy rászorulva / Sem élő, sem halott.”;„Beteg vagyok, beteg.”) okán keresi, áhítja Krisztust, másrészt tudja, hogy a fenti fogalmak nem absztrakciók, hanem létezők. Az istenkeresés mélypontjáról való elmozdulás verse a mű. A lírai én nem tagad, nem lázad, nem kételkedik, de még nincs tisztában hitével, Isten jelentőségével életében, hisz még magát sem ismeri. Az „imává váló cifra semmiségek”, a múlt (tavaly) és a jelen (most) szembeállítása jelzik az elmozdulást, a hithez, Istenhez való viszony megváltozását.

figura etymologica: (lat.) szóismétléssel, tőismétléssel létrehozott alakzat (pl. „Halálnak halálával halsz ”).