Az 1908-as Az Illés szekerén kötetben jelenik meg először az istenes versek ciklusa, és ettől kezdve minden kötetben külön ciklust alkotnak. Ady istenes lírája egyrészt a magyar líra hasonló tematikájú tradícióinak (pl. Balassi) folytatása, másrészt saját vallással, hittel szembeni kételyeinek, hite stációinak lenyomata.

Ady vallásos, protestáns szellemben nevelkedett, de modern ember volt, akiben nagyon erős kételyek éltek. A tételes vallásosságot elutasította, ugyanakkor nem jutott el az ateizmusig. A kortársi visszaemlékezések és saját emlékezései is tanúsítják, hogy a Biblianapi olvasmánya volt. Istenes költészete szorosan kötődik az én-versekhez, személyiségének, személyisége alakulásának egyik „harctere” a hit is. Ha több vers elemzését, értelmezését kíséreljük meg, megfigyelhető a folyamatos változás, a dacos tagadástól (Krisztus-kereszt az erdőn), a kételyekkel terhes istenkeresésen (A Sion-hegy alatt, Hiszek hitetlenül Istenben) át a megtalált, megélt hitig (Istenhez hanyatló árnyék).

Ady és Babits a Bibliát olvassa