Költészetére jelentősen hatottak a francia impresszionista-szimbolista költők (elsősorban Verlaine és Baudelaire), de Ady nem egyszerűen követte az impresszionizmus, szimbolizmus, szecesszió hagyományait – tehát nemcsak a stílust, kifejező eszközöket, kifejezési módot vette át –, hanem azokat továbbfejlesztve, egyénítve alakította ki saját, csak rá jellemző stílusát. Az ő költészetében a tradicionális nyelvi és képi elemek mellett hangsúlyosabbak az egyéni, egyedi képek, jelképek, stíluseszközök, formai megoldások, újítások. Szimbólumai leggyakrabban saját leleményei, és ezek a jelképek egymással összekapcsolódva sajátos rendszert alkotnak.
Ady költészete sok szállal kötődik a magyar irodalmi hagyományhoz is. Példaképének vallotta Petőfi Sándort és Vajda Jánost, de szemléletére, nyelvére, stílusára hatott Kölcsey, Csokonai, Balassi is. Ady is sok versében foglalkozik társadalmi, politikai kérdésekkel, költeményei olykor politikai állásfoglalások, programok – mintegy politikai cikkeinek, írásainak lírai megfogalmazásai. Politikai témájú verseiben a magyar forradalmi költészet hagyományait folytatja, ugyanakkor – elsősorban a háború időszakában – egyre többször jelenik meg költészetében a nemzethalál, a magyar nemzet pusztulásának rémképe, a nemzetféltés, jövőféltés hagyományos motívuma.
Egyéni törekvései, megoldásai egyaránt jelentik a verskompozíció megújítását, a nyelvi-retorikai eszközök és a képiség új vonásait és a formai elemek újszerűségét. Igen lényeges szempont Ady költészetének megértéséhez, elemzéséhez a kötetkompozíciók, ciklusok vizsgálata, ugyanis a ciklusok címe és kötetbeli helye költészetének tematikáját fejezi ki. Minden maga által szerkesztett kötetében ciklusokba csoportosította verseit. A ciklusokban szereplő művek szorosabb, lazább kapcsolatban állnak a versciklus címével, a ciklus címadó versével (a ciklusok címe – témája – általában egy, az adott versciklusban szereplő vers címe).
Ady költészetét sokan értékelték, elemezték. Kortársai közül jelentős e tekintetben Ignotus, Osvát, Schöpflin, Négyesy, Földessy szerepe, de említésre méltó Hatvany Lajos, Lukács György vagy Fülep Lajos is. Az 1920-as évek végén (1928–29) zajlott le az első jelentős Ady-vita. A Toll című irodalmi folyóiratban sorra jelentek meg az Ady-ellenes, illetve az Ady és költészete mellett érvelő írások. A vita kirobbantója Kosztolányi támadó írása volt – melynek kiváltó oka az ekkorra már igen túlzottá vált Ady-kultusz és Kosztolányi személyes ellenszenve, féltékenysége is. Szinte mindenki megszólalt e vitában, mely egyre kevésbé szólt Ady költészetéről. Érdekes, hogy az egyik legértékesebb vitacikk szerzője a fiatal József Attila.
Adyt sokan próbálták követni, sokan tekintették példaképüknek, költészetét követendőnek, sokan próbálták beskatulyázni, irányzatossá tenni, értelmezni költészetét. A Holnap költői vagy a nyugatosok közül Tóth Árpád, Szabó Dezső, az 1920-as években induló népi írók generációja (Veres Péter, Szabó Pál, Sinka István, Kodolányi János, Erdélyi József) példaképüket, elődjüket, prófétájukat látták Adyban. Nagy hatással volt Ady költészete a fiatal Kassákra és József Attilára, illetve az 1945 után induló fiatal költőkre (Juhász Ferenc, Nagy László) is.
versciklus : valamilyen szempont szerint tudatosan sorba rendezett versek csoportja (pl. Csokonai Lilla-ciklusa, Ady Léda-versei)
szimbolizmus : a modernség művészi irányzata; a valóság ábrázolása helyett a szerzők lelki állapotuk vagy hangulataik kifejezésére törekednek; legfőbb költői eszköze a szimbólum. Jellegzetes képviselői: Baudelaire, Verlaine, Rimbaud, Ady.
szimbólum : „ismertető jegy”(gör.) szóból; szókép; jelkép; elvont fogalom, gondolat, érzés kifejezése konkrét tárgy vagy jelenség megjelenítésével.