Ady szerelmi költészetének két jelentős korszaka van: a megújulását is hozó Léda-versek és a hagyományosabb elemeiket tartalmazó Csinszka-versek korszaka. Legtöbb szerelmes versét e két nő ihlette.
Léda nemcsak mint nő, társ volt jelentős a költő életében. Neki köszönhette Párizst, tőle kapta azt a figyelmet, támogatást és ösztönzést, mely fordulatot hozott életében, szemléletében és költészetében. Ez a magyarázata, hogy egészen 1912-es szakításukig jelen vannak köteteiben a Lédához, Lédáról, szerelmükről írott költemények.
Viszonyukat kezdettől a szélsőségesség, a végletesség, a harc, a küzdelem jellemezte. Erős egyéniségek lévén, kapcsolatukban ritkán volt harmónia, egyensúly. Ez a végletesség, egyenlőtlenség és az ezzel párhuzamos érzelmi feszültség, erotikus túlfűtöttség már a legelső Léda-versekben is jelen van (Meg akarlak tartani, Héja-nász az avaron, Lédával a bálban stb.). Végső elválásukig számtalanszor szakítottak egymással, sokszor változott át szerelmük gyűlöletté, egymás iránti vágyuk paranoiás féltékenységgé, bosszúvá. A megnyugvás, harmónia ritka pillanatai inkább külföldi utazásaikat, találkozásaikat, együttléteiket jellemezte (pl. Áldásadás a vonaton).
Már az első szerelmes versekben föltűnő az az ambivalencia, mely kapcsolatuk adottságaiból következik. A testi-lelki vágy, az együttlét utáni vágyakozás mellett mindig ott van a bűntudat, a szenvedés és a dac is. Léda egyszerre szent, mindent adó nő, múzsa és bűnre csábító, bűnös asszony; szerelmük egyszerre fölemelő varázslat, csoda és förtelmes, bűnös viszony. Ady törvényszerűnek érzi kapcsolatuk halálra ítéltségét (A mi gyermekünk, Lédával a bálban), ugyanakkor dacosan-büszkén, gőgösen utasítja vissza a világ konzervatív ítéletét, a támadásokat; büszke a nála idősebb asszony iránta érzett szerelmére, rajongására, s maga is odaadással, rajongással szereti Lédát(Léda a hajón). Kiválasztottságtudatát, prófétai küldetéstudatát is erősíti szerelmük; az Új versek kötet ajánló sorai és a kötet elejére helyezett Léda asszony zsoltáraiciklus is jelzik, hogy mit jelentett a költő számára ez a kapcsolat.
Schweitzer Pál: Ady és Mylitta, Argumentum, Bp., 2000