A költő életviszonyai sohasem voltak rendezettek. Állandó anyagi gondjai mellett önpusztító életmódja, rendezetlen magánélete, betegsége mind-mind súlyos gondot jelentettek számára. Bár 1906 óta a fővárosban élt, nem volt saját lakása, szállodákban, hónapos szobákban lakott. Anyagi gondjait sokszor Léda, illetve mecénásbarátja, Hatvany Lajos oldotta meg, utazásainak költségeit is gyakran ők fedezték.

Fordítottan élt: a nappalt alvással, az éjszakát baráti társaságban, mulatozással töltötte (hasonlóan Krúdyhoz, Tersánszkyhoz, Bródy Sándorhoz). Éjszakai mulatozásain egyik állandó társa volt jó barátja, Bányai Elemér újságíró, kit verseiben Zubolyként említ.

S zakítás Lédával. Lédával való viszonya igen viharos volt, sokszor szakítottak, majd újból és újból kibékültek egymással. A külföldi utakon gyakran együtt voltak, Pesten ritkábban találkoztak. (A költő ellen indított támadások érintették magánéletét is. Vállalt szerelmi viszonyát, mely egy férjes zsidó asszonyhoz fűzte, bírálói éppúgy pellengérre tűzték, mint költészetének modernségét, stílusát vagy magyarságát.) A Léda-szerelem 1912-ben ért véget. A két erős egyéniség végső szakítása legalább oly viharos volt, mint szerelmük. Keserű-kegyetlen elválásuk emlékét két nagy vers őrzi: Elbocsátó szép üzenet, Valaki útravált belőlünk.

Lédával való kapcsolata mellett Ady életében számos nőnek volt rövidebb-hosszabb ideig szerepe. Mély barátság fűzte a Nyugat híres nőírójához, Kaffka Margithoz (1880–1918), de szintén szoros szálak kötötték Vészi Margithoz (a Budapesti Naplóvolt főszerkesztőjének, Vészi Józsefnek lányához) vagy a művészeti író Dénes Zsófiához (1885–1987).

Házassága1914-ben ismerkedett meg Boncza Bertával – Csinszka –, bár a fiatal lány már 1911 óta írta rajongó leveleit a költőnek. Az ekkorra már súlyos beteg költő 1915-ben feleségül vette Csinszkát, de házasságuk nem volt igazán boldog, hiába élhetett a költő – életében először – viszonylag rendezett körülmények között. Veres Pálné utcai lakásuk ma múzeum. Gyermekük a költő betegsége miatt nem születhetett, közös életüket megnehezítette Csinszka nehéz természete is.

A költőt végképp elkeserítették a háború eseményei. Az egyre nyilvánvalóbbá váló veszteségek megviselték amúgy is zilált idegeit, egyre pesszimistábbá vált, felrémlett előtte Magyarország teljes pusztulása (nemzethalál), s kétségbeesve látta beteljesedni azt a sorsot, melytől mindig óvni igyekezett. A sors beteljesedéseként élte meg a maga, életműve és hazája pusztulását (Üdvözlet a győzőnek). 1919. január 27-én halt meg.

Ajánlott irodalom