Ady műveit igen nehéz lenne a hagyományos műfaji kategóriákba sorolni. A különböző kötetekben nem feltétlenül szerepel minden réteg és minden verstípus. Az istenes versek először Az Illés szekerén című kötetben jelentek meg külön ciklusban (A Sion-hegy alatt), a forradalmi versek is ebben alkotnak először önálló ciklust (Az utca éneke). Vannak többször visszatérő témák (szerelem, élet-halál, magyarság), és vannak aktuális jellegűek (háború, én-szerep) a különböző kötetekben. Az istenes versekAz Illés szekerén kötettől kezdve külön ciklust alkotnak.

A különböző tematikájú ciklusok között természetesen igen sok az „átfedés”. Az ún. kuruc versek Ady köteteiben megjelennek önálló ciklusként is (Esze Tamás komájaa Szeretném, ha szeretnének kötetben), de gyakran szerepelnek a magyarság-versek ciklusában (A magyarság titkaiciklusban A Minden-Titkok versei című kötetben). A kuruc versek az én-versekkel is rokonságot mutatnak és a szerepértelmező versekkel is, hisz ezek a költemények egyszerre újszerű formai kísérletek (a kuruc költészet stílusának megújítása), ugyanakkor szimbolikus sorsértelmezések, sorsazonosulások (ezekben versekben a beszélő szerepe általában a bujdosó, hazájából kitaszított, üldözött emberével azonosítható). A formai bravúr, a forma és a nyelv szintjén megvalósított allúzió egyik kiváló példája a Bujdosó kuruc rigmusa című vers, mely ritmikailag azonos a Basa Pista balladájával.

Király István: Intés az őrzőkhöz, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1982