Ismeretlen Corvin-kódex margójáraA Figyelő című folyóiratban közölte egyik leghíresebb publicisztikai esszéjétIsmeretlen Corvin-kódex margójára címmel (1905). Az esszé az egyik legfontosabb dokumentuma Ady művészi és politikai ars poeticájának, alkotói és társadalmi programjának, sok motívuma költészetének szimbóluma is. Az írás szakítást jelent korábbi gondolkodásával, költészetével, és ebben fogalmazódik meg pályájának eszmeisége. Ez az ars poetica jellegzetesen magyar és jellegzetesen adys: művészi és politikai hitvallás, radikalizmus, távlatosság, a fennálló renddel való tudatos szembehelyezkedés, modernség és konvencionalitás jellemzik. Olyan program, amely harcot hirdet a szellemi provincializmus, álnépies-népieskedő, nemesi-nemzeti, „turulos-kacagányos” magyarkodás ellen. Olyan társadalmi-gazdasági elképzelésekkel, politikai programokkal mutat rokonságot, mint Jászi Oszkár polgári radikalizmusa vagy Szabó Ervin baloldali-szociáldemokrata programja. E nagy tanulmányával rokon egy későbbi esszéje, a Petőfi nem alkuszik című írás, mely érthetőbbé, világosabbá teszi, hogy miként gondolkodott a költő az irodalmi-művészi szerepről, a költészet céljairól, feladatairól.

A NyugatA Nyugat megindulása (1908. január 1.) a költő számára a biztos, védelmet is nyújtó bázist jelentette. Élete végéig főmunkatársa volt az irodalmi folyóiratnak, amely első számában A Sion-hegy alatt című versét és A magyar Pimodán című életrajzi esszéjének első részét közölte.

A Nyugat első szerkesztői – Ignotus (Veigelsberg-Ignotus Hugó, 1869–1949), Fenyő Miksa (1877–1972), Osvát Ernő (1876–1929) – egy olyan irodalmi folyóiratot indítottak útnak, mely céljául a szabad szellemiséget, a politikai függetlenséget, a modernséget és az esztétikai értéket tűzte ki. Így gyűjtőhelyévé válhatott a modern magyar irodalom képviselőinek Adyn, Babitson, Móriczon át Szabó Dezsőig, Karinthyn, Szomory Dezsőn, Szép Ernőn át Tersánszky Józsi Jenőig, Schöpflin Aladárig, Fülep Lajosig, Lukács Györgyig. A Nyugat nem volt irányzatos lap, nem kötődött sem irodalmi, sem politikai eszmerendszerhez, így nem vállalta fel az avantgárd mozgalmainak, irányzatainak „terjesztését” sem, bár visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Kassák Lajos is Osvát Ernőt kereste meg első verseivel, és a folyóirat igyekezett a polgárosodás, liberalizálódás, modernség fóruma lenni. Adyt a Nyugat munkatársai közül jó viszony fűzte Ignotushoz, Osváthoz, Móriczhoz, Babitshoz, Schöpflinhez, Krúdyhoz.

A folyóirat „vállalta” a költőt: verseit, írásait mindig közölte; vezetői – elsősorban Ignotus és Osvát – gyakran védelmezték a támadásokkal szemben kritikák, recenziók, elemzések, értekezések, irodalmi viták formájában. Jelentős Ady költészetének korabeli megítélése, értelmezése szempontjából a pesti egyetem bölcsészprofesszorának, Négyesy Lászlónak a szerepe. Ő az egyik első elemző értékelője Ady költészetének és a modern európai költészetnek.

A duk-duk afférAdy ünnepelt vezéralakjává vált a fiatalabb költő-író nemzedéknek is, ezt a szerepet azonban egy cikkében visszautasította (A duk-duk affér, 1908. nov., Új Idők). A cikk előzménye A Holnap című antológiakötet kiadása volt, amelyre a konzervatív irodalomkritika éles támadást zúdított. E támadások célpontja a kötet összeállításában szerepet nem vállaló költő volt (bár a Holnap irodalmi társaság alapításában részt vett Nagyváradon). Ady úgy érezte, hogy mások helyett is őt érik a durva támadások, és az irodalmi vezér, költőfejedelem szerepét is elutasította. Az írással sok támogatóját, hívét is megsértette, de nyílt hadüzenet volt részéről az is, hogy a cikket Herczeg Ferenc lapjában jelentette meg. Nagyjából ugyanebben az időben érte támadás a baloldal részéről is: Csizmadia Sándor munkásköltő a Népszavában támadta meg. Ezek az irodalmi, elvi harcok jellemezték azt az időt, mely jórészt a Léda-szerelem, illetve a rövidebb-hosszabb külföldi (elsősorban párizsi) utazások időszaka volt a költő életében.

Ady minden őt ért kritikát személye és költészete elleni támadásként értelmezett, így a jószándékú, figyelmeztető bírálatokat is. A kritikákra gyakran versekkel válaszolt. A Csizmadia Sándor-féle támadásra a Küldöm a Frigy-ládát című verssel, a gazdag mecénásbarát, Hatvany Lajos bírálatára a Hunn, új legenda című versével reagált. A válaszcikkek, válaszversek is azt a sajátos művészi magatartást tükrözik, mely Ady költészetének alapmotívuma: harc, küzdelem, ellenállás, szembenállás.

Varga József: Ady Endre: Pályakép-vázlat, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1966

Schweitzer Pál: Szépség és totalitás, Akadémiai Kiadó, Bp., 1980