(1861-1927): a modern magyar festőművészet egyik vezéralakja. A francia posztimpresszionisták, az ún. Nabis -csoport tagja. A posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyar képviselője. Művészetét gazdag színvilág, bátran stilizáló vonaljáték, dekorativitás jellemzi. Néhány műve: Nő fehérpettyes ruhában, Ágyban fekvő nő, Öreganyám, Kuglizók, Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett. Az I. világháború után alkotta meg íróportréit (Móricz, Babits, Szabó Lőrinc). Önarcképe 1926-ban az Uffizibe került.

A MIÉNK a Magyar Impresszionista És Naturalisták Köre, 1907-ben megalakult művészegyesület. Volt vezetői között tudhatja Szinyei Merse Pált, Rippl-Rónai Józsefet vagy Ferenczy Károlyot. A csoport elsőként fogta össze szervezett formában a modern művészeti törekvések képviselőit, és fő feladatának az önálló kiállítások megrendezését tekintette.

( 1871-1957) Költő, író. Újságíró, majd a Vígszínház ( 1914-1918) a Belvárosi Színház ( 1929) és a Magyar Színház ( 1932-34) igazagatója volt. Korai lírájában és prózájában, kabaréjátékaiban a modern nagyvilági élet könnyed, szellemes ábrázolója. Fő műve:

Festőművész. 1905-től a Képzőművészeti Főiskola igazgatója. Művei pl. Majális, Lilaruhás nő, Hinta, Pacsirta, Ruhaszárítás.