FILOZÓFIAI ÖSSZEGZŐ MŰ

Az ember tragédiájatörténelmi, filozófiai összegző mű. Madách számára az egyes történelmi korok alkalmas háttérül szolgálnak az elsődleges filozófiai szintnek. A különböző történelmi helyszínek, korok világának bemutatása, az adott korszak társadalmi-politikai feszültségei nem témái a Tragédiának. A szerző „sematizálja” a történelmi korokat, szándékosan egy-egy konkrét problémát hoz előtérbe, melyben az adott filozófiai kérdések valóban élessé, fókuszba helyezhetővé válnak.

EGYIPTOMI SZÍN

Az egyiptomi színben Ádám mint fáraó egy kellemetlen epizód (a rabszolga halála) és Lucifer példázatai (a piramis és az idő) hatására döbben rá, hogy a vágyott halhatatlanság hiú ábránd. A halhatatlanság és megistenüléseszméje – „Erősebb lett az ember, mint az Isten” – pillanatok alatt foszlik szerte. A felismerésben kétségtelenül jelentős Éva szerepe, hisz ő ébreszti rá Ádámot, hogy eszméjében való csalódása, tehát személyes problémája összefügg a rabszolgaságba kényszerített milliók sorsával. A társadalmi igazságtalanság és az idea elvesztése vezeti Ádámot az új eszme – a társadalmi egyenlőség, a demokrácia eszméjének – megfogalmazásához.

ATHÉNI SZÍN

Az athéni színben egyén (egyéniség) és társadalom kerül összeütközésbe. Miltiádész-Ádám igazi demokrata és a demokrácia hős védelmezője. Kiválósága azonban szembefordítja vele a tömegeket. A nép még éretlen, a demagógok könnyedén fellázítják Miltiádész ellen, a hadvezér számára azonban szent a népakarat, így csalódása mélységes. Új eszméje valójában menekülés.

RÓMAI SZÍN

A római szín dekadens világában (császárkor) épp ezért nem vezető személyként, cselekvő emberként jelenik meg, hanem élvhajhász kéjencként (Sergiolus), aki gondolkodás nélkül fogad szerelmére (egy ló ellenében). A negatív eszme lényege minden értékelutasítása, sőt tagadása. Szimbolikus mozzanat Hippia halálcsókja. A dekadens kor pusztulásra van ítélve (pestis), az új eszme új korszakot (középkor) is nyit majd. Ádámba visszatér a cselekvésvágy, a tenni akarás. Az új eszmét – testvériség – Péter apostol fogalmazza meg.

BIZÁNCI SZÍN

A középkor világát Bizánc, a keresztes háborúk kora jeleníti meg. A Bizáncba érkező Tankréd-Ádám döbbenten tapasztalja, hogy gyanakodva fogadják őt és „felszabadító” seregét, miként szinte mindennel szemben értetlenül áll. Ellentmondásos, hogy saját korának konfliktusai ismeretlenek számára, reakciói, véleménye, értetlenkedő kérdései (eretnekek-pátriárka vitájában) inkább egy XIX. századi ember kételyei. A homousion-homoiusion vita, a vallási fanatizmus Tankréd számára egyetlen hangdifferencia, nem érti sem a pátriárkát, sem az agg eretneket.

Madách zseniális megoldást választ a kereszténység tekintélyét is súlyosan megrendítő hitviták megjelenítésére: az egymással szemben álló felek mindegyike zsoltárszövegekkel (22. és 30. zsoltár) „érvel”. Ádám maga fogalmazza meg, hogy a kereszténység eszméje „önmagával fordult szembe”, bár Lucifer szavai is elgondolkodtatóak:

„A bűnös önmaga a győzelem,

Mely szerteszór és száz érdeketnövel.

A vész, mely összehoz, mártírt teremt,

Erőt ád; ott van az eretnekekkel.”

A közösség szolgálatából, a testvériség eszméjéből kiábrándulva Tankréd még reménykedik, hogy legalább egyéni boldogságát meglelheti. Éva-Izóra szűzi fogadalma azonban ezt is lehetetlenné teszi – tehát nincs remény az egyén boldogságára sem. A rémalakok (csontváz, boszorkányok) megjelenése a kor babonás erkölcsi gátlásait szimbolizálják.

ELSŐ PRÁGAI SZÍN

A lelkes küzdésből kiábrándult Ádám pihenésre, passzivitásra vágyik („Mozogjon a világ, amint akar, / Kerekeit többé nem igazítom, / Egykedvüen nézvén botlásait.”). A választott kívülálló szerep a tudósé (Kepler), a tudományé, mely a szellemi függetlenség lehetőségét hordozza. A passzivitás tehát csak a társadalom problémáira értendő. Ádám Keplerként cselekvésvágyának, aktivitásának keres új – szellemi – pályát. A tudomány tisztaságát, szentségét, a tudós szellemi nagyságát azonban alkímiává alacsonyítja Rudolf császár igénye (horoszkóp), s megrovó figyelmeztetése az indító jelenetben fenyegetésként is felfogható.

A tudomány tehát nem jelent függetlenséget, szabadságot, az udvaroncok megjegyzései pedig azt is jelzik, hogy társadalmi megbecsülése nincs. A megalázott tudós magánélete is szenvedésekkel teli. Éva-Borbála nem érti férjét (azt állítja róla, hogy beteg), csak pénzt követel tőle, megcsalja (bár udvarlójának azt mondja, „nemes és jó férjet csal meg”). Kepler tragédiája, hogy „elárulja tudását” egy „törpe kor”-ban, s mind a magánéletben, mind a közéletben bukásra van ítélve.

Pátriárka: egyházi vezető a görög-keleti (ortodox) egyházban.