Szabó Pál
(1893-1970): író, Kossuth-díjas, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas. 12 éves korától pásztorkodott és napszámot is vállalt. 1909-ben édesanyja kőműves inasnak adta. Majd jött az I. világháború. Az első sorozáson alkalmatlannak találták, ám azt megbélyegzésként élte meg. Elment hát Pestre dolgozni. Az 1915. október 15-i sorozás után azonban be kellett vonulnia a 37. közös gyalogrendhez. Galíciába, majd innen az olasz frontra került. Első írása a Körös-vidék 1927. február 18-i számában jelent meg a községháza új írógépével kapcsolatban. Ennek sikere arra késztette Szabó Pált, hogy írjon. De megírni még mindig egyszerűbb mint megjelentetni. Végül az is sikerült Tildy Zoltán nyomdájánál 1930-ban. Ez volt az „Emberek", amelynek visszhangja nagy és jó volt. Móricz Zsigmond az akkori magyar irodalom legnagyobb ígéretének mondta. 1935-től a Kelet Népét szerkesztette, amit aztán Móricznak adott át, hogy a Szabad Szó élére állhasson, de ehhez már Pestre kellet költöznie. 1945 és 1948 között a parasztpárti hetilap a "Parasztújság", majd 1949-től az egységesített falusi lap, a „Szabad Föld" főszerkesztője volt. Dózsa-regényének megjelenésekor megkapta a Baumgarten-díjat. 1950-ben József Attila-díjat, 1951-ben és 1954-ben Kossuth-díjat kapott. Tagja volt az Írószövetség elnökségének, miközben változatlanul országgyűlési képviselő maradt. 1954-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, 1959-ig az Elnöki Tanács tagja volt. 60. születésnapján kezdte el írni 3 kötetes önéletrajzi művét, a „Nyugtalan élet"-et. Számos kiadásban jelentek meg könyvei. Igazi sikereket a történelmi regényeivel ért el, amikben sikerült a saját élményeiből elővarázsolnia népének múltját. Sikeres filmforgatókönyveket is írt. Ezek közé tartozik a „Talpalatnyi föld", a „Csempészek" és az „Isten malmai".
