S tendhalt (e. sztendál, eredeti neve Henri Beyle; 1783–1842) a francia realizmus egyik első alakjaként tartja számon az irodalomtörténeti hagyomány, bár művészetének, stílusának újabb meghatározása – kritikai romantika – azt is jelzi, hogy műveiben megjelenik egyfajta kettősség, a romantika és a realizmus keveredése.

Grenoble-ban született jómódú polgárcsaládban. Szülei mély vallásossága, apja royalista nézetei lázadóvá tették. Szülővárosát is szűknek érezte, és mindent elkövetett annak érdekében, hogy Párizsba, majd külföldre juthasson. Fiatal korában nemcsak az irodalomban, hanem a matematika terén is sikereket ért el, e természettudomány mindig kedvelt maradt számára.

Híve volt a forradalom eszméinek, a napóleoni háborúk idején részt vett az orosz hadjáratban, a Bourbon-restauráció alatt újságíróként tevékenykedett, és hosszabb időszakokat töltött az általa „szenvedélyek és művészetek hazájának” aposztrofált Itáliában.

Bonapartista volt, de sosem bocsátotta meg Napóleonnak, hogy császárrá koronáztatta magát. Úgy érezte, hogy ezáltal legnagyobb eszméjét, szabadságeszményét csúfolta meg. Napó leonban az erényességet, erélyt és a megalkuvást nem ismerő sikerre való törekvést becsülte, sőt saját életét is ez jellemezte, miként regényhőseinek is ezek a legjellegzetesebb tulajdonságai.

Stendhal élete nem mentes a különcségektől sem: Itália-imádata, a zene iránti rajongása mellett legendássá váltak kicsapongásai, szerelmi kalandjai. Állandó rejtőzködése (különböző álneveken írt) is megközelíthetetlenné tették személyiségét. Maga úgy gondolta, hogy műveit a kortárs közönség nem érti, majd csak ötven-száz évvel később jut el odáig, hogy ne csak olvassa, hanem meg is értse alkotásainak üzenetét.

A korabeli francia társadalomról lesújtó véleménye volt. Gyűlölte a társadalomban eluralkodott kicsinyességet, pénzsóvárságot, sznobizmust. A születőben lévő polgári rendszernek elsősorban a hibáit, az ellentmondásait látta és akarta láttatni: vallott materializmusa, racionalizmusa ahhoz a következtetéshez vezették, hogy ebben a társadalomban nem lehet tartalmas életet élni, a tehetség szükségszerűen elsikkad, a kiemelkedő egyéniségek elszürkülnek.

Zweig, Stefan: Stendhal, Palatinus-Könyvek Könyvkiadói Kft., Bp., 1998

Stendhal: Le rouge et le noir, Bordas, Paris, 1965

Harsányi Zoltán: Stendhal, Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1967

Roy, Claude: Stendhal, Edition du Seuil, Paris, 1995