William Blake költészete

Blake misztikus, profetikus költő, érzékenység és látomásosság jellemzi költészetét. Eredetiségét önálló mitológiateremtése és a képszerű látás- és kifejezésmód erőteljessége bizonyítja legjobban.

Első kötete 1783-ban jelent meg Költői vázlatok címmel. Ez Blake egyetlen kötete, amely hagyományos nyomdai eljárással készült, és versei is többé-kevésbé hagyományos eszközökkel építkeznek. A reneszánsz angol költészet jegyei keverednek fiatalkori verseiben az ossziáni hanggal.

Érett költészetének kötete 1789-ben jelent meg Az ártatlanság dalai címmel. A kötet színes nyomtatással készült. A versek központi figurája a bárány. Blake a gyermek egyszerű hangján szólal meg. A kötet egységét koncepciója teremti meg, az az elfogulatlan tisztaságú szemlélet, amelyben a szeretet a központi érték.

Blake azonban dialektikus szemléletű költő. Az ártatlanság dalai után, 1794-ben megjelentette A tapasztalás dalai című kötetét. Ebben a versgyűjteményben az egység és harmónia szimbólumát, a bárányt a tigris váltja fel. A bűntudat és kétség érzései komorabb hangot eredményeznek. „A költő itt felfedi az idillikus jelenetek fonákját, felvillantja az elnyomás és kizsákmányolás képeit, a társadalmi rabság ábrázolását az elnyomott szerelmi vágy kínjaival és az érzékek bilincsébe zárt végtelen lét gyötrelmeivel kapcsolja össze” (Világirodalmi lexikon).

Blake látomásos költészetének darabjai a kilencvenes évek elején jelentek meg. Az első ilyen jellegű jelentős műve a Menny és Pokol Házassága (1790). Szemléletmódját a dialektika jellemzi. 1793–95 között jelent meg rövidebb szimbolikus műveinek sorozata, ezek közül az 1794-ben kiadott Albion leányainak látomásai a szerelmi szabadság mellett tett szenvedélyes hitvallás. A látomásos irodalom csoportjába tartozik a szintén 1794-ből való Urizen könyve is. Blake mitológiateremtő képessége talán ebben a műben a legteljesebb. Hasonlóan megrázó erejű látomás a Los éneke című alkotása is, amely a kapitalizmus embertelenségének költői bemutatása. Nagyobb lélegzetű művei közül a Jeruzsálem (1804–1820) emelkedik ki, amely a költő végső objektív látomása a mindenségben ható erőkről.

Blake: Az ártatlanság dalai

Blake: A Sátán bukása

Blake: A tigris