John Linnell: Blake portré „Az angol romantika egyik sajátossága, hogy a voltaképpeni romantikus kor egyetlen angol költője sem ismerte fel önmagát mint romantikust...” (Szenczi Miklós). Ez a megállapítás érvényes William Blake-re (e. blék, 1757–1827) is. Költészetében szinte minden jegy megtalálható, az irodalomtörténet mégsem sorolja az angol romantika nagy nemzedékébe. Burns mellett a preromantika kiemelkedő alakjaként tartják számon.

Élete 1757. november 28-án született Londonban, kispolgári családban. Három év kivételével egész életét a fővárosban töltötte. Rézmetszőnek tanult, majd mesterségét gyakorolta. Költeményeit maga illusztrálta. A versek és a hozzájuk tartozó képek sokszor szerves egységet alkotnak.

1782-ben megházasodott. Írástudatlan leányt vett feleségül, aki feltétlen híve és kiszolgálója volt. Blake megtanította rajzolni, sőt felesége a rézmetszetek kifestésében is jelentékeny részt vállalt. Férje halála után ő fejezte be a félbemaradt rajzokat.

Blake a francia forradalom idején a jakobita eszmék hívéül szegődött, forradalmi eszméi miatt letartóztatás fenyegette, ezért Franciaországba menekült.

A század elején sorozatos csapások és kudarcok érték. Felségsértési pert indított ellene egy garázda dragonyos, 1809-es gyűjteményes kiállítása is sikertelen volt. Jellemének heroikus vonásai ezekben a nehéz években domborodtak ki. Művészi elhivatottságának tudatában, a közönnyel dacolva szinte életének utolsó pillanatáig alkotott. 1827. augusztus 12-én halt meg Londonban.