Vörösmarty szerelmi költészetének darabjai két hölgyhöz szólnak: ifjúságának nagy szerelméhez, Perczel Etelkához, és feleségéhez, Csajághy Laurához. Az Etelka-szerelem elsősorban az epikus alkotásokban jelenik meg áttételesen. A lírai költészetben az elégikus, lemondó, fájdalmas hangulat kapcsolódik a szerelmes témához (A szerelmetlen, Földi menny). A vesztett szerelemélmény a romantikus boldogtalanságérzés kifejeződése.

1839-ben, jóval túl ezen a szerelmen, még egyszer, utószor felizzik az Etelka iránt érzett szerelmi szenvedély. A húszas évek meghatározó élménye újra ihlető erővel tör fel Vörösmartyból.

Vörösmarty szerelmi lírája, Corvina, Bp., 1997 (In:Érettségi témakörök, tételek-Irodalom)