François-Marie Arouet-t (e. franszuá mari arué) alig ismeri a világ, ellenben annál ismertebb a Voltaire (e. volter, 1694–1778) név. A művésznév használata nemcsak hagyományos gesztus volt, hanem egyfajta lázadás is az író-történész-filozófus-politikus részéről – apja iránt érzett ellenszenve is közrejátszott benne. Ízig-vérig polgár volt, hitt a polgárságban, a tudományban és a technikai civilizáció pozitív társadalmi következményeiben, az ész, a szellem diadalában.

Élete Élete kalandos és izgalmas volt, megjárta a Bastille (e. basztij) félelmetes börtönét egyesek szerint gyanús üzleti ügye, mások szerint a régens ellen írt versei miatt. Többször száműzték Franciaországból. 1726–28-ban Angliában, 1755-ben Svájcban élt, Nagy Frigyes porosz uralkodónál vendégeskedett három évig Potsdamban (1750–54), levelezett II. Katalin orosz cárnővel. Egy arisztokratával való összeszólalkozása után nyilvánosan megbotozták és újra bebörtönözték, majd Angliába száműzték.

Kiváló eredménnyel végzett a clermonti jezsuita kollégiumban, hogy aztán a katolikus egyház eg yik legádázabb ellensége legyen. Később, svájci száműzetése idején, szembekerült a protestáns egyházzal is. Sikeres üzleti tevékenységének köszönhetően nagy vagyont szerzett, de Franciaországban sosem élhetett biztonságban, bár az Akadémia tagja és 1745-től a király történetírója volt. Végül úgy oldotta meg helyzetét, hogy a francia–svájci határon fekvő Ferney-ben vett magának kastélyt (1760), birtoka egyik fele Svájchoz tartozott, így nem kellett többé tartania üldözőitől. Csak halála évében tért vissza Párizsba, ahol valóságos népünnepélyt rendeztek tiszteletére, mellszobrát a Comédie Française színpadán, előadás közben koszorúzták meg.

Bár a hagyomány összekapcsolja személyiségét a forradalommal, sohasem volt forradalmár. Társadalmi ideája a felvilágosult abszolutizmus volt, melyet Angliában vélt felfedezni. Az utókor is sajátosan bánt vele. A Pantheonban helyezték örök nyugalomra, a forradalom idején meggyalázták sírját, csontjait szétszórták, majd később újra a Pantheonba került.

Réz Pál: Voltaire világa, 1981

Ferenczi László : Voltaire-problémák, 1978

Gyalui Ilona: Voltaire művészeti és irodalmi kritikája, 1916