C andide (és a szkepszis): A címszereplő mindvégig sajátos párbeszédet folytat mesterével: részint vitatja tanításának igazát, szembeállítja vele tapasztalatait, részint újból és újból felidézi életének eseményeit. Mestere közelségében talán erőtlenebb, annak távollétében erőteljesebb szkepszise.Candide nem a cáfolatokat kutatja, hisz valójában sosem hitt Panglossnak. Önmagát keresi, s tapasztalatokat szerez. Tapasztalataiból nem szűr le mély következtetést, a regény általa megfogalmazott zárómondata (mely az öreg dervis mondatának ismétlése) is kissé szkeptikus, s kevésnek tűnik ahhoz, hogy életfilozófiának nevezzük. Mégis az, mert a kiábrándultság, pesszimizmus helyett a munka szükségességét hangsúlyozza: lehet, hogy nem ez a „létezhető világok legjobbika”, de az embernek az a feladata, hogy azon munkálkodjon, hogy a lehetséges legjobb legyen. Talán ez Candide optimizmusa.

Pangloss (és a passzivitás) Pangloss szerepe elsősorban az, hogy a különböző helyszíneken, olykor csodás körülmények közepette, újból és újból fölbukkanjon, s elmondja tételét. A furcsa tézis lényege a világ dolgainak, a történéseknek passzív tudomásul vétele. Visszafogja Candide-ot, mikor az segítségére sietne Jacques-nak (5. fejezet), eltűr minden szenvedést és fájdalmat, megaláztatást, még a halált (!) is, csakhogy ismét elmondhassa mondatát. Unalomig hangoztatott tétele akkor válik végképp értelmetlenné, amikor maga ismeri be, hogy csak kényszerből ismételgeti, ha már egyszer kimondta (30. fejezet).

Martin (pesszimizmus) Pangloss ellentéte Martin, a pesszimizmusképviselője. Mivel meg van győződve mindennek a rosszaságáról, fatalista nyugalommal vesz mindent tudomásul. Hiányzik belőle az érdeklődés, a kíváncsiság, filozófiáját nem befolyásolják tapasztalatai..

KunigundaKunigunda a különböző változások (szenvedés, halál, öregedés) ellenére is állandó figurája a történetnek, a 8. fejezetnek ő az elbeszélője. Sorsának magyar vonatkozása is van: a 27. fejezetben Cacambo tájékoztatja Candide-ot, hogy Kunigunda Rákóczi fejedelemnél„edényt mosogat odaát a Propontisz partján”.

CacamboCacambo a cádizi kaland után lesz Candide útitársa, szolgája. Ügyes, talpraesett, segítőkész. A „filoszok”-kal ellentétben benne van életszeretet, s többször ő oldja meg a különböző konfliktushelyzeteket. Hozzá hasonló a szerencsétlen sorsú öregasszony is.

Kunigunda bátyja – Panglosshoz, Martinhoz, Kunigundához hasonlóan – állandó jellemű szereplő, arisztokratikus ostobasága mindvégig megmarad.

Fatalista: a megmásíthatatlanban, elkerülhetetlen sorsban, végzetben hívő ember.