Legnagyobb regényének – Nyomorultak, 1862 – is egy ilyen végletes alak a főhőse: Jean Valjean, a fegyenc. A Nyomorultaktársadalmi regény, témája a XIX. századi francia társadalom története. Hatalmas, nagyívű mű: a waterloo-i csatától (1815. június 18.) egészen az 1830-as forradalom évéig mutatja be Franciaországot, a Bourbon-restauráció korát.

A Nyomorultaktézisregény, méghozzá rousseau-i értelemben. A bűnös ember, az elítélt vétke megbocsátható, hisz társadalmi helyzete, szegénysége, kiszolgáltatottsága vezette a bűnbe. De elég egyetlen élmény, egyetlen jó cselekedet (a dignei püspök „ajándékai”), hogy az ember (Jean Valjean) megtalálja a helyes utat, s életét az igazságnak, a becsületességnek szentelje. A megtisztulás után a főhős áldozatos életet él, a közösséget szolgálja, s Javert felügyelő újból és újból való felbukkanása, az állandó üldöztetés csak tovább erősíti hitét, hogy a helyes úton jár.

Javert az erényes polgár, nem tud hinni erkölcsi megújulásban, nem tud hinni a szökött fegyenc tisztességes emberré válásában. Társadalmi előítéletek áldozata, s csak az utolsó, izgalmas üldözési jelenetben (a párizsi csatornákban) döbben rá tévedésére.

Hugo bemutatja regényében az igazi bűnözőt is (Thénadier), aki hullákat fosztogat, kínozza, bántja „örökbe fogadott” lányát – Cosette-et –, aljas spicli, nyerészkedő, minden megnyilvánulása alvilági.

A legérdekesebb része a regénynek az 1830-as forradalom epizódja s a csodálatos jellemű suhanc – Gavroche – hősi halála. Hősi, de értelmetlen, s főleg igazságtalan. Hugo arra figyelmeztet, hogy a forradalom mindig fájdalmas áldozatokat követel. A regény nyugodt, idillikus képekkel záródik, a fájdalmas küzdelmek, áldozatok emlékét begyógyítja az új korszak békéje.

tézisregény: valamilyen filozófiai tétel igazolására vagy cáfolatára szolgáló regénytípus. Legismertebb példája Voltaire: Candide avagy az optimizmus.

társadalmi regény: szűkebb értelemben a XIX. századi realista irodalom regénytípusa; fő jellemzője kora társadalomképének és az adott történelmi folyamatoknak a bemutatása; cselekményvezetése többszálú, szereplői típusokat jelenítenek meg (Stendhal, Mikszáth Kálmán regényei). Tágabban értelmezve olyan jelen idejű regény, amely panoráma jellegű korrajzot nyújt (pl. a XX. század első felének nagy regényei).