ÉleteTompa Mihály (1817–1868) elszegényedett, paraszti sorba süllyedt nemesi família sarja. Fizikai és lelki fájdalmai befelé forduló ifjúvá tették. Emberkerülővé vált, igazi világot csak a természetben látott. Költészetének meghatározó sajátossága az idealizált tájábrázolás.

Sárospatakon jogot, bölcsészetet és teológiát tanult. Petőfi biztatására 1845-ben Pestre utazott, hogy kiadathassa műveit. 1846-ban jelent meg Népregék, népmondák című munkája, de sem irodalmi sikere, sem a barátok kérő szava nem bírta maradásra. Újra előtörő betegsége elkedvetlenítette. Először a bejei egyházközségben, majd Kelemérben, végül haláláig Hamván volt lelkész.