A Sturm und Drang mozgalmában indul a német irodalom másik óriásának pályafutása is. Johann Wolfgang Goethe és Friedrich Schiller (1759–1805) a német irodalom két klasszikusa, bár barátok voltak, művészi világuk, irodalmi törekvéseik egészen mások. Goethe naiv zseni, Schillertudatos művész.Goethe szertelen, minden iránt érdeklődő, mindennel foglalkozó művész és tudós, Schiller csak a művészetnek élő alkotó. Bár vannak hasonló műfajú műveik, Goethét mégis inkább prózai művei és nagy drámai költeménye tette halhatatlanná, míg Schiller drámai műveivel vált a német irodalom meghatározó alakjává.
Schiller a felvilágosodás kori drámaírás legnagyobb alakja. Goethével szemben nehéz, küzdelmes, szenvedésekkel teli élete során megszenvedett művészetéért is. Első drámájával, melyet még katonaorvosként írt, 1781-ben készült el (Haramiák). Mannheimben sikerrel mutatták be, de a szerzőt parancsnoka megbüntette, s megtiltotta, hogy színdarabokat írjon. Megszökött a katonaságtól, s egy mannheimi hosszas nélkülözés és egy Lipcsében és Drezdában töltött rövidebb nyugalmas időszak után Weimarba ment, támogatókat keresett maga és művei számára.
Goethével Weimarban ismerkedtek meg. Ekkor már kész volt két nagy műve, az Ármány és szerelem (1784) és a Don Carlos (1787) – e műveit azonban a korabeli színházak nem merték műsorukra tűzni. Weimarban Goethe támogatásával bejutott az egyetemre, irodalmi folyóiratot adott ki Hórák címen, és a küzdelmes évek utáni megállapodottságot történelmi tanulmányok, esztétikai értekezések, esszék írására fordította a tanítás mellett.
A felvilágosodás és romantika határán Miként Goethére, rá is nagy hatással volt a francia forradalom, s mivel politikai kérdésekre (szabadságjogok, emberi jogok) amúgy is igen érzékeny volt, nagy lelkesedéssel üdvözölte a franciaországi változásokat (a francia nemzetgyűlés a köztársaság díszpolgárává avatta), később azonban a jakobinus terror időszaka félelemmel töltötte el.
Műveire egyaránt jellemzőek a klasszicizmus és felvilágosodás eszméi, értékei és a romantika szellemisége, motívumai. E kettősség nemcsak műveire, hanem irodalomszemléletére, gondolkodására is jellemző, így egyes értelmezők a felvilágosodás, mások a romantika szerzőjeként tartják számon.