A reneszánsz és barokk kori előzményeik után és a XVIII. század második felében meginduló regényfordítások hatására a magyar felvilágosodás első szakaszában már megszülettek az első magyar regények.
Az irodalmi hagyomány irodalmunk első regényeként Dugonics AndrásEtelka, egy igen ritkamagyar kisasszony (1788) című művét tartja számon. Az Etelka, bár több forrása is van (pl. BarclayArgenis című műve), „eredeti” alkotás. Meseszövése bonyolult. Szerzője kulcsregénynek szánta művét, magyarázataiban ki is fejti, hogy műve a II. Józseffel szembeni nemesi ellenállásprogramregénye. Különös érdekessége a regénynek, hogy Dugonics beépíti művébe Sajnovits finnugor elméletét is, meseszerű módon írja meg a honfoglalás történetét.
A XVIII. század utolsó évtizedeiben és a századfordulón számos szépprózai alkotás született. Bessenyei GyörgyTarimenes utazása című utaztatóregénye, Kármán JózsefFanni hagyományai című naplóregénye műfajuk színvonalas darabjai, eredeti alkotások – csakúgy mint a verses epika korabeli alkotásai: Gvadányi József: Egy falusinótáriusnak budai utazása;Fazekas Mihály: Lúdas Matyi;Csokonai: Dorottya.
Az eredeti művek mellett egyre nagyobb számban születtek fordítások (elsősorban francia és német szerzők műveiből) és átdolgozások,átiratok – pl. Újváry MiklósMagyarRobinzonja (1808).
programregény: egy bizonyos eszmének, gondolatnak programszerű megfogalmazása a regényforma felhasználásával
konvenció: 1. a művészetben a kor ábrázolási szokásainak megfelelő elvek; 2. tágabb értelemben : megegyezés, játékszabály
regény: nagy epikai műfaj, leggyakrabban prózai de előfordul verses formában is. Eredete az antik irodalomba nyúlik vissza (pl. Héliodórosz, Longosz), a középkori irodalomnak is kedvelt műfaja (lovagregények), az újkori irodalom reprezentatív műfaja. Sokféle műfajváltozata létezik (pl. pásztor-, pikareszk, kaland-, család-, állam-, utaztató-, eszme-, fejlődés-, tudat-, lélekábrázoló, történelmi, utópikus, fantasztikus, levél-, dokumentumregény). Tartalmi és formai kötöttsége nincs, totalitása alapján megkülönböztethető extenzív totalitású (széles tabló jellegű, sok részletet felmutató) és intenzív totalitású (egy esemény vagy szereplő részletes, koncentrált, elemző gyakran lélektani bemutatása) fajtája. Formai jellemzői: a tér- és időhasználat, az elbeszélő nézőpont sajátossága, a szerkezet, a jellemzés módja. Meghatározhatja a stílusa, pl. realista, romantikus, naturalista stb.; a terjedelme, pl. kisregény; témája vagy formája. A XX. század elejének speciális írói megoldásai alapján beszélhetünk kísérleti regényről: Joyce Ulysses, Proust: Az eltűnt idő nyomában.